Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Orcsik Éva - Szilágyi András: Köztéri és múzeumi márványszobrok tisztításával kapcsolatos tapasztalatok és konzerválási kísérletek
A fenti technológiával csak a fizikailag (adhézióval) kötött szennyeződést, illetve a hulló port és a madárguanót lehetett eltávolítani, a márvány korróziójaként létrejött kőfelület azonban megmaradt. Ennek eltávolítására - különösen a fekete csik- szerű "megfolyások", patinázódások megszüntetésére - próbatisz- titás készült ioncserés módszerrel. A próbafelület 1 év múlva is megfelelően tiszta maradt, és semmilyen károsodás nem lépett fel Az időközben végzett egyéb márványtisztitási próbák és bevizsgálások értékelése után, illetve a kőtisztitás gépesítésében és technológiájának kifejlesztésében elért eredmények egybeestek a Vörösmarty tér felújításának befejezésével, igy sor kerülhetett a szoborcsoport igényesebb és végleges letisztítására. Ennek során 1984 nyarán különböző nyomású és hőmérsékletű tiszta vizzel sikerült a márvány felületéről az igen vékony (általában tized- milliméter vastag) szennyezett réteget eltávolítani. Az erősen pa tinázódott, fekete szinű márványfelületeken - az összfelület kb 10 %-án - került sor ioncserés tisztításra. A tisztítás után kon zerválás nem történt a Vörösmarty szobron. A nemzetközi irodalom szerint kőkonzerválásra elsősorban szi likonokat, vagy akrilátokat, vagy ezeket együttesen alkalmazzák. Hazai referencia márványfelület 1984 nyaráig nem készült. Kedvező körülmény, hogy a kültéren elhelyezett márványszobraink anyaga általában jó minőségű, igy a sokszor rossz mikrokliraatikus és erős légszennyezettségi hatások ellenére az elmúlt évtizedek nagyobb kárt nem tettek bennük. Ez különösen érvényes akkox, ha megfelelő téli védelemről gondoskodnak, mint ahogy ezt a Vörösmarty szobor esetében is megtörténik (ponyvával). A Magyar Állami Operaház főhomlokzatának két oldalánál 1-1 márványszfinx található, melyeket 1984 nyarán nedves homokfúvással letisztítottak és KRAUTOL 1312 nevű polimetilmetakrilát alapú szerrel konzerváltak. A sérült és hiányos részeket pótolták. A homokfúvás után a márvány egységes fehér szinű, de erősen szemcsés felületűvé vált, melyet a vastag rétegben felhordott fénylő konzerváló szer viztaszitóvá tett. 1985 tavaszán a két márványszfinx sárgás foltokban elszíneződést mutatott, felülete ismét szemcséssé vált, a viz nyomás nélkül is beleszivódott. 175
