Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Orcsik Éva - Szilágyi András: Köztéri és múzeumi márványszobrok tisztításával kapcsolatos tapasztalatok és konzerválási kísérletek
ORCSIK ÉVA - SZILÁGYI ANDRÁS KÖZTÉRI ÉS MÚZEUMI MÁRVÁNYSZOBROK TISZTÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK ÉS KONZERVÁLASI KÍSÉRLETEK A cimben megjelölt kérdések ismertetése előtt célszerű, hogy általános áttekintést adjunk a budapesti köztéri szobrokról. Köztudott, hogy a szobrászok és megrendelőik egy kicsit az örökkévalóságnak szánják munkájukat. E szándékot csak alátámasztja a köztéri munkák tartós anyaga. Talán meglepőnek tűnik, hogy Budapesten ma több mint 900 köztéri plasztikát tartunk nyilván, ebből kb 550 db az utóbbi negyven évben született. Ugyanakkor tapasztaljuk a környezetünket egyre erősebben terhelő vegyi és dinamikai ártalmakat. Ezek az ártalmak természetesen szobrainkat is kárositják. E tény tükrében talán nem érdektelen megvizsgálni ezt a szoborállományt a következő két szempontból. Egyfelől, hogy milyen anyagok alkalmazása szorult visz- sza, vagy szűnt meg, másfelől érdekes lehet az uj anyagokkal történő próbálkozásokat sorra venni. E vizsgálatnál természetesen senki előtt nem lehet kétséges, hogy a szobrok készítésekor az anyagválasztásban a fenti két károsító hatás - vegyi és dinamikai - megjelenése csak egy, és messze nem a legfontosabb szempont, hiszen egyéb elvárások, a művészi megfogalmazások sajátosságai erősen szűkitik a választást. A rendelkezésre álló költségkeret is sok esetben korlátozó tényező. Mégis egy ilyen megközelités nem minden tanulság nélküli. Lássuk tehát a budapesti szobrok megoszlását anyagfajták szerint: bronz 40 % bronzlemez-krómacél 6 % aluminium 3 % égetett kerámia 2 % márvány 1 % gránit 0,5 % mészkő 44,5% 100 % 171
