Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Németh Pál - Kertész Pál - Koltai Attila: A kőzettan és a mikrobiológia szerepe a műemlék-, illetve műtárgyvédelemben
rozni bányahelyét, másrészt pedig elemezni kell azokat a változásokat, amelyek a kőzetben annak károsodásaként végbementek és amelyek a kőanyagok romlását, mállását eredményezik. E változásokat azért is elemeznünk kell, mert a kőanyagok jelenleg egyre sürgetőbbé - és valljuk be őszintén: egyre divatosabbá - váló tisztítása és kezelése csak a kőzettani adatok ismeretében végezhető el megbizhatóan. Mindkét feladathoz szükséges a kőanyagok megfelelő mélységű kőzettani ismerete. A kőzetek hazai választéka eléggé eltér az Európában szokásos átlagtól, különösen a mai, de bizonyos mértékig a történelmi Magyarországot is tekintve. Ez azt eredményezi, hogy a külföldön nyert tapasztalatokat nem tudjuk egyszerűen és közvetlenül átvenni, más kőzettani módszereket kell alkalmaznunk. 1.1. A kőzetazonositás A magyar kőzetfajták lényegesen eltérnek az európai és világátlagtól, főleg a durva mészkő és vulkáni tufa (riadácittufa) olyan kőzetek, amelyeken nem alkalmazhatók a külföldön nyert tapasztalatok . A forrásvizi mészkő és a tömött mészkő (pl. piszkei) másutt is szokásos kőzetfajta. A homokkő fontossága és szerepe nem hasonlitható a külföldi (pl. német) homokkövekéhez, mig a külföldön gyakori márvány, gránit csak importból származik. A kőzettani feladat általában a következő lépéseket kivánja meg: 1. a kőzet azonosítása; 2. a valószínű bányahely megkeresése; 3. a kőzetszövet, kőzetalkotók, kötési tulajdonságok vizsgálata; 4. a mállás általános (térfogati) jellegének meghatározása; 5. a felületi mállási jelenségek elemzése; 6. az esetleges beavatkozás kőzettani megalapozása. 1.2. A mállás folyamata A mállás olyan elváltozás, amely a felület épségét és biztonságát megbontja - a felület esztétikai hatását lerontja - a kőszerkezet és az épület állapotát a teherbírás, vagy az épület alatti tartózkodás szempontjából veszélyessé teszi. 164
