Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Banik, Gerhard - Krist, Gabriella: Oktatási és továbbképzési anyagok összeállítása restaurátorok részére - az "Oldószerek a restaurálásban" című munka felhasználásának példáján

vagy konszolidálás! módok műanyagokkal. Végül meg kell jegyezni, hogy az átfogó restaurátori irodalom a szakfolyóiratokban illetve kongresszusi beszámolókban gyakran egy igen magas szin- vonalu természettudományos képzést enged feltételezni. Ezekre példát találhatunk az IIC legutóbbi két kongresszusának preprintjeiben az 1982-es3- washingtoni "Science and Technology in

2

the Service of Conservation" és az 1984-es párizsi "Adhesives and Consolidants" cimű beszámolókban.

E problematika következtében egy sor képzési intézmény és az ICOM Committee for Conservation3 az utóbbi években azon fáradoztak, hogy megfelelő anyagokat dolgozzanak ki a restaurátorok képzésén belül a természettudományi területekre. Ebben

az összefüggésben meg kell emliteni a Crafts Council Londonban

4

kiadott sorozatát "Science for Conservators cimmel, amelynek didaktikai koncepcióját H. Wilks mutatta be, az 1981-es3 ICOM ülésen Ottawában, és ezideig három kötet jelent meg e sorozatból. Továbbá léteznek tananyagok a képzés számára a drezdai Képzőművészeti Főiskolán, itt különösen meg kell emliteni

H.P. Schramm és B. Hering6 könyvét "Történelmi festékanyagok és azonosításuk lehetőségei" (Historische Malmaterialien und Möglichkeiten ihrer Identifizierung) cimmel. Hasonló anyaggyűjtemények találhatók Brüsszelben az oldószerek és a kötő7 8

anyagok témáiban, L. Masschelein-Kleiner ' tollából. És végül rá kell térni az ICOM által megjelentetett tankönyvekre, amelyek közül a "Solubility and Solvents for Conservation Prob9 10

lems" és a "Porous Buildings Materials" ' G. Torraca-tól nagy példányszámban terjedt el.

Noha nemzetközileg egy sor átfogó tan- és továbbképzési anyag létezik, amelyek mind a "Conservation Science" témájával foglalkoznak, az alapvető nehézség abban áll, hogy e tankönyvek többségét a megfelelő képzési intézmények belső tananyagaként használják és ezért alig megszerezhetőek a kívülállók számára.

Az idegennyelvű anyagoknál ezenkívül az oktatásban való használatot még neheziti a nyelvi probléma. Az ilyen anyaggyüjtérné- nyék nemzetközi cseréje, noha az ICOM konzerválási bizottsága ezt már hosszabb ideje támogatja, jelen pillanatban csak kezdetleges formában történik és nem intézményesített.

132