Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Sandner, Ingo: Restaurátorművész vagy restaurátormérnök?

SANDNER, INGO

RESTAURÁTORMÜVÉSZ VAGY RESTAURÁTORMÉRNÖK ?

Az amerikai Bereson egyszer azt mondta: "Egy műtárgy olyan nagy élmény, mint a szerelem, amelyet senkinek sem lehet elmesélni, hanem amit magunknak kell átélnünk."

Egy műtárgy igazi és tulajdonképpeni értéke az "esztétikuma". Nyilvánvalóan minden műtárgynak van történelmi vonatkozása is és a legkülönbözőbb - néha a legértékesebb - anyagokból áll, de egy művészi teljesitmény tulajdonképpeni motivációja mindig azzal a szándékkal kapcsolódik, hogy a szemlélőben élményt asszociáljon, és izgalmat okozzon neki. Minden műtárgy egyszeri, megismételhetetlen, a művész személyiségéhez kapcsolódó szellemi termék.

Az előbbiekből kitűnik, hogy én a "restaurátor" fogalmát kizárólag "műtárgyak"-kai kapcsolatos munkákhoz kötöm, noha a restaurátor szakmailag művészi javak és kulturális értékek, tehát műtárgyak, művészi tárgyak és kulturtörténetileg értékes használati tárgyak, valamint a termelési fejlődés tárgyainak megóvásával foglalkozik. Ezzel máris az első nehézség előtt állunk. A restaurátor szakmai képe életlen határokkal rendelkezik és a magasfoku specializálódás következtében szélesebb területeket ért el. A "restaurátor" vagy az angol "Conservator" kifejezések csak pontatlan információt adnak. Az 1984-ben, Koppenhágában az ICOM konzerválási bizottság által jóváhagyott "A restaurátor szakma meghatározása" is csak egy értékes orientálást segitséget nyújt és nem törekszik általános meghatározásra.

így számunkra csak az a lehetőség marad, hogy megállapítsuk, hogy a bevezetőben feltett kérdés egyáltalán csak akkor lehet érdekes, ha azokra a restaurátorokra koncentrálunk, akik kizárólag képzőművészeti alkotásokon dolgoznak. Teljesen távol áll tőlem mindenfajta értékelés, vagy esetleg a "magasabb és ala107