Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Lodewijks, Johan: Restaurátorképzés

LODEWIJKS, JOHAN RESTAURÁTORKÉPZÉS

összefoglalás

Amióta emberiség létezik, azóta próbálják megjavítani a használati tárgyakat, hogy ezáltal élettartamuk hosszabb legyen. Korábban a céljuk volt, hogy egy tárgy minél tovább használható legyen. A XVII. és XVIII. században azonban növekedett azoknak a gazdag embereknek a száma, akik elkezdtek már tárgyakat gyűjteni. Különösen a XIX. század második felétől már hatalmas gyűjtemények álltak össze, amelyek a nagyközönség számára is megtekinthetők voltak. Ezidőtájt jött létre számos nagy és fontos muzeum. A XX. században ezek a múzeumok jelentősen növelték gyűjteményeiket, ugyanakkor a múzeumok száma is növekedett. Ma már több ezerre tehető a kisebb és nagyobb múzeumok száma szerte a világon, a legtöbb azonban Európában és Észak Amerikában található.

Amikor a tárgyakat kiállitják, megváltozik a funkciójuk. Az ilyen tárgyakat már nem arra használják amire valójában készültek A székre nem ül már többé senki, a cserép- vagy üvegedényeket, ezüstneműeket sem használják többé, az öltönyt vagy ruhát senki sem viseli többé. Ezért olyan mértékű restaurálás fölösleges, amellyel ezeket a tárgyakat még használhatóvá tennék. Ha a hordás tói nem is kopnak el ezek a tárgyak, ez azért nem jelenti azt, hogy állaguk nem romlik tovább. Még optimális körülmények között is csak jelentősen csökkenteni lehet, de nem megállítani állagromlást, amit természetes elöregedésnek nevezünk.

Ahhoz, hogy megőrizhessük kulturális örökségünket, az alábbi feltételeknek kell eleget tenni:

1. megfelelő módon kell kiállítani és a raktárakban tárolni a tár gyakat,

2. jó környezeti feltételeket kell teremteni és mint például a re lativ nedvesség, a hőmérséklet és fényerősség szabályozása,

99