Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Baynes-Cope, Arthur David: A kiállítás feltételeinek szabványa

által nem olyan kedveltek, mivel hő, viz és por-forrást jelentenek, különösen, ha esőáztatta öltözékben jönnek be az épületbe; lévén az ilyen időjárás kedvelt a múzeumlátogatásra. Ez a külső hatás csak akkor védhető ki, ha alapjaiban megváltoztatjuk a kiállítási területek felépítését, vagy méginkább a felépítés alapelveit. Inkább a vitrinre kell biznunk magunkat, kevésbé a teremre, hogy az okmányok körül a hőmérsékletet szabályozzuk. Van egy olyan irányzat, hogy a legjobb módszer egy olyan rendszer alkalmazása, amely saját nedvességét tudja szabályozni, feltételezve egy elfogadhatóan állandó hőmérsékletet. Erre gyakran használnak un. "mikro-vitrineket".

Azok az alapelvek, melyeket a Szabvány első - 1977-es - kiadásában foglaltunk össze sokak számára talán*már ismert. Nem akarom részletezni, egyébként is most vannak felülvizsgálás alatt. Meg kell emliteni azonban, hogy magának a teremnek és a vitrineknek is megfelelőnek kell lenniük. A vitrinek készítésénél ügyelni kell arra, hogy erősek és stabilak legyenek, a zárak száma és minősége, a napfény kirekesztése és a mesterséges fény jellege és erőssége a kivánalmaknak eleget tegyen. Ajánljuk a nedvesség pufferoló anyagok használatát (pl. vatta, vagy szilikagél). Külön hivatkoztunk azokra a veszélyekre, a- melyet ragasztók, anyagok és fa által kibocsátott gőzök okozhatnak, amelyek általában gyenge illékony szerves savak és az ólom korrózióját indíthatják meg. Sem akkor, sem pedig az átdolgozott szabványban nem teszünk említést a szükséges tesztekről. Kezdetben nem tudtunk annyit a károkról, annak ok és okozatairól, a tesztelés módjairól. Az anyagok, károk és tesztek felsorolása, túl sok lenne ahhoz, hogy helyet kaphasson a szabványban .

Foglalkoztunk az ivek és kötetek mechanikai rongálása okozta problémákkal. Viszonylag egyszerű egyetlen kis oldallal boldogulni, de még egyetlen elemzést, vagy jelentést sem olvastam arról a munkáról, amellyel a lapokat és borítókat kezelik, és a kötött könyveket varrják össze. (A bővített Szabványban nagyobb figyelmet kap ez a téma.) Egy régi kötet kötését gyengítheti a kor és az állagromlás. Egy olyan kötet, melyet nem szakszerűen kezeltek, vagy amelyet teljesen elzárva tartottak, lehet,

44