Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Kenjo, Toshiko: Művészi alkotások állagmegőrzésének egyik módszere

KENJO, TOSHIKO MŰVÉSZI ALKOTÁSOK ÁLLAGMEGŐRZÉSÉNEK EGYIK MÓDSZERE 1. Bevezetés A művészi alkotások konzerválásának egyik fontos szempontja, hogy a környező légtér hőmérséklete és páratartalma a lehető leg­állandóbb legyen. A Japánban meglévő éghajlati feltételek, a na­gyon párás és meleg nyár és a száraz és hideg tél meglehetősen megnehezítik a művészi alkotások konzerválását. Ilyen viszonyok között akad jónéhány nagyszerű hagyományos eszköz, amit itt már régóta használnak művészi alkotások megóvására. Ezen eszközök legjobb példái Shosoin-ban láthatók, amely a legfontosabb muzeum a Todaiji templomban Nara prefekturában. A Shosoin-t 1200 évvel ezelőtt építették és sok olyan műtárgy ta­lálható benne, amelyet a Selyem Utón hoztak. Faépület, amely há­rom teremből áll, 2,4 m magas, 40 gömbfalábra függesztett épü­let, háromszögű gerenda fallal, kétszeres fapadlóval és cserép­tetővel, amit padlásterek választanak el a termektől. A műtár­gyakat karabitsuban, hosszúkás, 4-6 falábra helyezett, lakkozott szekrényekben tartották, amelyek a termekben kerültek elhelye­zésre . Az a módszer, hogy gerendákat használjanak a tárlók földtől való elválasztására és a lábaknak a padlótól való elválasztására, si­keresen aknázza ki nemcsak a fa hőszigetelő tulajdonságát, hanem a hőingadozást is kiegyenlitő jellegét. Beszivja, illetve ki­egyenlíti a nedvességet és hőszigetelő is; ezáltal sokszoros védelmet nyújt a kincseknek a külső körülményekkel szemben. A tárlókat a földtől elválasztó gerendák és a szekrényeket a padlótól elválasztó lábak dupla védelmet nyújtanak a kincsek számára a külső éghajlati változásokkal szemben. Ennek eredménye­ként a műtárgyak a mai napig élénk színűek és jó állapotban van­nak, még több, mint ezer év elteltével is. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom