Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Jedrzejewska, Hanna: Gondolatok az épületek belsejében lévő relatív páratartalom problémájáról

helyiségben való viz-gőz eloszlását jelzi. Nyilvánvalóan az egyes esetek nem olyan könnyűek, mint amilyennek az látszik. Ezzel kapcsolatosan néhány általános érvényű megjegyzés:- a párásitó berendezés elhelyezését követően, a helyiségről egy második "klimatérképet" kell készíteni, le kell mérni a különböző hatásokat és a kétes, vagy bizonytalan helyeken nedvességmérőket kell beállítani;- a megfelelő levegő-áramlás biztosítása a teremben elenged hetetlen feltétel. Az RH mindenütt az ésszerűség szerinti szinten legyen;- a relativ páratartalmat 24 órán keresztül ugyanazon a szinten kell tartani, s a páradusitókat éjszakára sem szabad kikapcsolni. Amennyiben ez nem lehetséges, inkább ne párásit- sunk ;- az RH kisebb ingadozásáról azt tartják, hogy még jót is tesz (keményit), de a nagy eltérések már károsak;- a helyiségben elhelyezett higroszkopikus anyagok nemcsak problémák okozói, hanem megoldói is lehetnek, amikor mintegy "lökhárítóként" állitják be saját, a levegő RH-val való egyensúlyukat azáltal, hogy a viz-gőzt növelik, vagy elveszik. A higroszkopikus falak igy reagálnak, ha nem fedi őket emulzió, vagy olajfesték. Ellenkező esetben a problémákat "továbbadják" a tárgyaknak. Gyakori, hogy a kicsapódás nem azokon a falakon kezdődik, amelyek jó nedvességszivók, hanem a penészedés a képek mögötti falrészen kezdődik. Meglehetősen gyakran fordul elő múzeumokban. A múzeumok sajátos problémája a hideg fal:

egy hideg falra akasztott japán pergamentekercsről úgy vélték, hogy egy túl alacsony RH szobában kellene elhelyezni./A/ A relativ páratartalom növelése rontott a helyzeten. /B/ A tekercs

mögött eszközölt sztirolhabszigetelés /C/ fordított a helyzeten

27