Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Jedrzejewska, Hanna: Gondolatok az épületek belsejében lévő relatív páratartalom problémájáról

emelni, ami 4,45 gm/nr -rel (12,11-8,65 = 3,45) és 200 x többet jelent (kb. 0,7 liter) a teljes helyiségre számolva.

(A higrometriai adatokat és a táblázatot lásd az anyag végén.) "Ideális" esetben ez éppen elég ahhoz, hogy fenntartsuk az RH szintet. Az AH megváltoztatásán keresztül megváltozott az RH.

Ennek ellenére, a zárt helyiség összes fő jellemzője változatlan maradt, de ez csak az "ideális" állapotra érvényes.

2. Az "ideális" állapot első Ízben akkor borul fel, ha valamelyik fal hőmérséklete a többihez képest csökken, de ugyanakkor a zárt helyiség többi jellemzője azonos marad az 1. pontban említettekkel, beleértve az abszolút páratartalmat. Az eredeti, 50 %-os páratartalom a hideg falnál automatikusan emelkedik, mert itt a meglévő viz-gőztartalom közelebb áll a telítettségi ponthoz, mint azokon a helyeken, ahol magasabb a hőmérséklet. Ha a fal nagyon hideg, lecsapódás következik be, ami már gondot okozhat, hiszen ez a zárt helyiség általános viz-gőztartalmának

csökkenését is jelenti (a gőz egy része folyékony halmazállapotú lesz). Nyilvánvaló, hogy egy hideg fal komolyan felborítja az "ideális" szoba belső egyensúlyát.

3. Az "ideális" állapotot még az is megbolygatja, ha az említett helyiség egyik fala higroszkopikus anyagból van, s a helyiség többi jellemzője az 1. pontban felsoroltakéval azonos marad. A higroszkopikus anyagnak saját levegő-viz-gőz nedvességének elszívó és kibocsájtó mechanizmusa van, egyensulybeli állapota ellenőrizhetetlen mennyiségű vízgőzzel gyarapítja vagy csökkenti a levegőt, s ily módon befolyásolja mind az AH mind az RH szintjét. Mint később az anyagban szemléltetjük, az anyagok higroszkopikus tulajdonságai nem mindig negativ hatásúak,

23