Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bachmann Zoltán: A pécsi késő római emlékek védőépületeinek tervezése
boltozatos folyosó vezet a sirkamra védőépületének Íves alaprajzú előterébe. Innen látható üvegfalon keresztül a sirkamra és a falfestmények. Az üvegfal egyben elválasztja a közönséget a falképek sterilizált, klimatizált légterétől is. Az előtérből Íves lépcső vezet a második (galériás), az eredeti külső római térszintet jelző rekonstruált szintre. A védőépület legfelső födémje - amely egyben a Dóm-tér felső sikja - a tér járófelületének burkolatát hordozza. Alsó síkjára - egy fény-álmennyezetet terveztünk, mely szimbolizálja a napfényt. Takarékossági szempontok miatt, meglévő adottságként fogadtuk el a már emlitett megközelítési lehetőséget. A későbbiekben kiderült, hogy a kényszerű megoldás több pozitívumot is nyújt. Múzeumi bemutatásra alkalmas területet is nyerünk, ahol a Pécsett tevékenykedett, jeleskedett műemlékvédők, kutatók tiszteletére szeretnénk emlékkiállítást nyitni (Szőnyi Ottó, Möller István, Gosztonyi Gyula). A folyosó felhasználása olyan szempontból is szerencsés, hogy később, ha jobbak lesznek a város anyagi lehetőségei, ebből a térből megközelíthető lesz a cella septichora is. Előnyt jelent még az is, hogy a plébánia épületében helyezzük el a központi kiimagépházat, amely képes kiszolgálni az I. számú "Péter-Pál" sirkamrát, és a jövőben feltárandó cella septicho- rát is. így sikerül takarékosan bánni az alapterületekkel, ami nagyon fontos, hiszen 1 m2 a föld alatt 35-40 ezer forintba kerül. A központi klimagépház telepítése akusztikai előnnyel is jár, mivel a működése, zaja a távolság miatt a nézőket nem zavarja. A kiimagépházat és a sirkamrát összekötő légcsatorna műanyagból készül, a korrózió elkerülése végett. A cella trichora - különbözik az eddig ismertetett sirkam- ráktól: a késő római korban feltehetően kultikus funkciót töltött be, csak egyszintes volt, alsó sirkamra nélkül. A cella trichora - történeti folyamatossága miatt - talán egyik legérdekesebb a magyarországi épitészettörténeti emlékek közül. 144
