Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Fülep Ferenc: A pécsi ókeresztény mauzóleum
FÜLEP, FERENC A PÉCSI ÓKERESZTÉNY MAUZÓLEUM Sopianae városa az i.sz. II. század elején létesült. A város nevét feliratos kőemlék nem őrizte meg, de az Itinerarium Antonini, egy ókori utleirás, ötször emliti és ennek alapján a Duna és Dráva közé eső háromszögben határozható meg. Már a múlt század folyamán Sopianae városát a mai Pécs belvárosa területén előkerült nagyszabású romokkal azonosították. Viharos története során a II. és III. században kétszer is elpusztult, majd a III. század végén, Diocletianus császár idejében a Duna nyugati partján húzódó Valeria tartomány székvárosa lett. Fellendülése a IV. században következett be, amelyről a város nagy középületei tanúskodnak és azok a Magyarországon csak itt található festett sir- kamrák és kápolnák, amelyek jelentőségben és művészi értékben csak a Rómában található katakombák festményeivel vethetők össze. A római kori város a mai belváros délnyugati részén terült el, ettől északra, északkeletre, a Mecsek hegység lankás dombjain feküdtek a város nagykiterjedésű temetői. Az első festett sirkamra 1716-ban került elő, majd 1780-ban bukkantak rá az I. számú festett sirkamrára, amely máig fennmaradt. Ettől kezdve a múlt században és századunk első felében építkezés közben, vagy tervszerű ásatással 1922-ben megtaláltak egy három karéjos temetői kápolnát, a cella trichorát, 1939-ben a II. számú festett sirkamrát. Mindkettő ma is látható. Ugyancsak 1939-ben ástak ki egy hétkaréjos kápolnát, a cella septicho- rát, amelyet akkor visszatemettek a föld alá. A háború után 19 55-ben kezdtünk újból dolgozni Sopianae-ban. Augusztusban lesz 30 éve, hogy az első kutatásokat megindítottam. Sokat dolgoztunk a római város területén, de munkánk elsősorban a temetők területére koncentrálódott. A fontosabb eredmények: az 50-es évek végén festett kettős sir, újabb sirkamra, 121
