Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Rehbaum, Ditrich: Kémiai pigmentváltozások és ezek figyelembevétele a falfestészeti és építészeti vizsgálatoknál

Nedvesség

A hosszan tartó nedvességbehatás az azuritnál elzöldülést idéz elő, amely a malachitra való átváltozásra vezethető vissza:

2 /2CuC03"cu/0H/2 + H20 -->3 /CuC03 *Cu/OH/2/ + C02

I

lyen esetekben az eredeti kék pigmentek bizonyítása alig lehetséges.

Kloridok jelenlétében az azurit a szintén zöld atakamittá változik :

4/2CuC03•Cu/0H/2/+3CaCl2 + 5H20--» 6/Cu2/OH/3Cl/ + 3CaCC>3 + 5C02

Sav

ak

Sok kötőanyag savas légplanktonjai és savas alkotórészei valamint a savak különösen befolyásolják az erősen bázikus pigmenteket, vagyis azokat, amelyek gyenge savak sóit képezik. Nagyon érzékeny, és igen elterjedt használata miatt a külső légviszonyok között a leggyakrabban érintett szin az ultramarin, amely egy kéntartalmú nátriumaluminium szilikát.

Savas behatásra elvesziti irreverzibilisen kék szintónusát és alig látható szürke lesz:

Na10Al6SÍ6°24S2 + 2H2S04 * Na8/S04Al6SÍ6°24/+2H2S+Na2S04

Ez a jelenség azoknál a régi festményeknél is megfigyelhető, a- melyeknél természetes ultramarint használtak. Ezt hívják ultra- marin-betegségnek, amelyet a kötőanyagokban lévő savas részek eredményeznek.

A szabadban ugyanezért az ipari kéndioxid és a háztartási égési termékek kibocsátása és ennek kénsav képződménye a felelős. Az olaj- és temperarendszerekben gyakran használt bázikus pigmentek, mint az ólomoxidok, ólomfehér és rézrozsda, az olaj- illetve gyantasavakkal sókat képeznek, úgynevezett szappanokat:

PbO + 2RC0H --* /RCOO/2Pb + H20

Ez a reakció közben annyira előrehaladott, hogy már egyetlen pigment részecskét sem lehet felismerni. Ennek a folyamatnak a következtében a szinrétegek növekvő mértékben transzparenssé válnak, úgy hogy még aláfestéseket is lehet észlelni. Kovácsolt fémfelületeket az oxidáció elleni védelem miatt sellakkal, olajjal, vagy gyantabevonattal kezelnek.

110