Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Velledits Lajos: A múzeológus, a restaurátor és a vegyész gondolkodásának korlátai, mint az együttműködés akadálya

len etalont felállítani. Meg kell elégednünk első lépésben azzal, hogy kimutassunk valamilyen anyagot, amit főképp XY festő használt és ami megkülönböztetheti egy tanítványától, vagy egy hamisitó anyagaitól.

Azok a kérdések, amelyeket a restaurátorok feltesznek, majdnem mindig túl triviálisnak tűnnek egy vegyésznek, vagy egy fizikusnak. Az a restaurátorokat soha nem érdekli, hogy milyen módszereket alkalmaznak ahhoz a vizsgálathoz, amellyel a kérdéseit megválaszolják. Pusztán a műtárgy felépítésére vonatkozó adatok a fontosak.

Amikor előadásom témáját és főbb gondolatait elmeséltem egy kollegámnak, az első kérdése az volt: tudok-e az együttműködéshez valamilyen alternatívát adni. Két választ fogalmaztam meg. Igen és nem. Igen, ha ki tudunk szabadulni azok közül a korlátok közül, amelyeket végzettségünk, ismereteink és érdekeink szabtak nekünk, és figyelembe tudjuk venni a másik csoport álláspontját. Nem, ha mindennek az ellenkezőjét tesszük és megmaradunk a szakmánk diktálta sémáknál. Ha nem próbáljuk meg, hogy időnként más nézőpontból is szemügyre vegyük a műalkotásokat.

Velledits Lajos

A muzeológus, a restaurátor és a vegyész gondolkodásának korlátái, mint az együttműködés akadálya

Magyarországon nincs igazi együttműködés a múzeumi területen, s ez elsősorban az eltérő képzettségből és gondolkodás- módból ered. A muzeológus - művészettörténészek a műtárgyak verbális interpretációját fontosabbnak érzik, mint magát a tárgyat, és vizsgálódásaik során nem veszik figyelembe a készítés technikai lehetőségeit. A restaurátorok ezzel szemben elsősorban a műtárgy anyagát, technikáját, látványát tekintik elsődlegesnek. A természettudományos szakemberek viszont egyaránt távol maradnak a műtárgytól és annak technikai érdekességeitől, egyedül a vizsgálat érdekli őket.-33-