Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Velledits Lajos: A múzeológus, a restaurátor és a vegyész gondolkodásának korlátai, mint az együttműködés akadálya

zéséhez. Ilyenkor mindig valamilyen ködösités következik, vagy rosszabb esetben a restaurátor felelőtlenül nekilát a munkának.

A restaurálás jellegéből következően mindenki, aki megpróbálja a kezeléseket, vagy az eredeti darabról szerzett információit leirni, a kinok kinját éli át fogalmazás közben. A probléma igen súlyos, de nem megoldhatatlan. Gyakorlattal és megfelelő nyelvtani ismeretekkel meg lehet fogalmazni látszólag nehéz kérdéseket is. De azzal, hogy a legtöbb restaurátor nem veszi magának a fáradságot, hogy kialakitson a mondanivalójához egy szabatos, kerek mondatokból álló szöveget, hogy semmit, vagy alig valamit ad át ismereteiből, szinte helyrehozhatatlan hibát követ el. A szemlélet talán a hatvanas évek festőinek gon dolkodásával hozható összefüggésbe. Amikor a főiskolán a festők nek számtalan kérdéssel kellett szembenézniük, a jelszó ez volt "fösteni köll". "Nem köll okoskodni". "Fösteni köll." A restaurátorok 80 %-a igy áll hozzá a szakmai információk átadásához és a publikációkhoz. Ezzel átengedik a terepet a művészettörténészeknek, akik lényegesen nagyobb rutinnal látnak hozzá, hogy izekre szedjék a restaurálást, etikai elvekről értekeznek ott, ahol a restaurátorok pusztán technikai kérdéseket látnak, és jönnek, és halmozódnak a még bonyolultabb teóriák. Ezeket olyan emberek készítik el a restaurátorok helyett, akik soha nem vállaltak felelősséget műtárgyak sorsáért, tenni nagyon keveset tettek értük és nem is értik azokat a problémákat, amelyekkel a restaurátoroknak nap mint nap szembe kell nézniük. Elvesznek azok az információk, amelyek restaurálás közben a tárgy anyagaiból és készítésének módjából adódnak. Ezeket az ismereteket a restaurálási dokumentációk tartalmazzák, de ez legtöbbször el veszett anyag. így válik lehetővé, hogy a pontos technikai isme retek közreadása helyett pontatlan elképzelések uralkodnak a mű tárgyak anyagairól és készítésük módjáról. Pedig mennyivel előrébb lennénk, ha kutatásokat tudnánk végezni, és azokat - bármilyen szerény eredménnyel járnak is - közzétennénk. Ezen a téren a magyar restaurálás különösen elmaradott. Nemcsak hogy nem kutatnak a restaurátorok, de csökken a szakmai tapasztalatok cseréje és egyre kevesebb jut el a külföldi restaurátor-szakiro dalomból a restaurátorműhelyekbe. Ennek okaira most nem akarok-30-