Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Velledits Lajos: A múzeológus, a restaurátor és a vegyész gondolkodásának korlátai, mint az együttműködés akadálya

- Fejlődéselméletek - gyakran erőszakolt szempontok alapján.

Vegyünk még hozzá ehhez egy érdekes dolgot. Ha egy mesterről csak egyetlen adatunk van pl. ismerjük a monogramját, akkor a róla szóló leirás nem mellőzheti a vele foglalkozó vélemények teljes palettáját. Néha nem is több ennél.

A kép természetesen nem ennyire sötét, mert vannak modern kutatási eljárások is. Korszerű, ha meg tudjuk mondani, hogy a kép, vagy szobor mit ábrázol - IKONOGRÁFIA. Ha azt is, hogy miért - IKONOLÓGIA. Ezzel a két - egymással összefüggő - kutatási módszerrel jó eredményeket érhetünk el. Mennyit nyernénk, ha tudnánk, hogy a budavári szobrok kiket ábrázolnak és miért, és nem azon törnénk a fejünket, hogy a szobrokon mennyire érezhető a Parierek, vagy éppen a francia szobrászok hatása.

Ezek után próbáljuk megvizsgálni azt, hogyan közeledik egy restaurátor a rábizott műtárgyhoz.

Figyelmét elsősorban a műtárgy anyagai és technikája felé forditja. Ha nem is mondja ki, de mindig tisztában van azzal, hogy a műtárgy közvetítette gondolat csak az anyagainak konzerválásával menthető át a jövőbe. A restaurátor számára egy kép túl azon, hogy kép, két-három összeenyvezett deszka, vékony, vagy vastag enyves kréta alapozás és különböző kötőanyagú szines pigment. Munkájához elengedhetetlen, hogy tisztában legyen ezeknek az anyagoknak a tulajdonságaival. Oly erősen koncentrál az anyagokra és technikára, hogy gyakran csak tág határok között tudja megmondani a műtárgy korát, készítési helyét, nem foglalkozik a darab történetével és ha nincs véletlenül jó kapcsolata a gyűjtemény művészettörténészeivel, akkor az ilyen irányú kérdésekre csak nehezen tud válaszolni. Az is igaz, hogy a technikai ismeretek gyakran másfajta besorolást tesznek lehetővé, mint az általános stíluskorszakokra osztott művészettörténet. Pl. egy simán festett, kagylósán repedezett kép a múlt század közepének * festőtechnikáját jelenti. Vékonyra vágott tölgyfatábla, hátulsó élei legyalulva: Flamand, vagy holland kép a XVI., XVII. századból. Vörös bólusz és rajta fehér krtaalapozás: a múlt század első két évtizede, bécsi festőakadémia stb.

A restaurálás történetét figyelve szemünkbe ötlik, hogy a restaurálás milyen erősen kötődik a kézműves hagyományokhoz.-27-