Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Tóth Márta: Egy XIX. századi empire ruha restaurálása
a széleken pelenka öltéssel fogtam össze. Az egyes darabok alátámasztása után összeállítottam a ruhát ezután következett a díszítmények helyreállítása. A selyemcsikok állapota igen legyengült, törékeny volt. A legkíméletesebb tisztítás ellenére is megnyúltak egy kissé, mivel ferde szálirányu anyagból készültek. Alátámasztásuk is ilyen anyagra történt, erre a célra vászonkötésű selymet festettem megfelelő színűre. A csikók teljes alátámasztást kaptak. Az elkészült csikókat 4 db 260 cm hosszú szalaggá varrtam össze majd 2-2 szalagot - az eredeti technikának megfelelően - egymáshoz erősítettem. (Az alsó szalagokat 1-2 mm-rel szélesebbre hagytam a felsőknél.) A restaurált szalagokat eredeti helyükre visszavarrtam (igy nem kellett a tárolásukhoz újra összehajtani őket) . A ruha ujjain levő selyemtüll csipkét kreplinnel támasztottam alá. A kreplinen úgy rendeztem el a meglevő darabokat, hogy a tüll széle az alátámasztó anyag szegett szélére kerüljön. A tüllt a kreplinre a selyemfonal-karikák mentén és az anyaghiányok széleinél varrtam rá. Végül a kreplint felül beszegtem, két végét összevarrtam. Az alátámasztott tüllcsipkét végig beráncoltam, majd visszavarrtam a ruha anyagából készült védő- csíkba. A ruhához - kis dobozban - mellékelt tüll- és csipkedarabok kisimítása és elrendezése után vált láthatóvá, hogy az eredetileg kb 270 cm hosszú tüllcsipkéből mennyi maradt meg. A darabkákat kitisztítottam és üveglapon, formára igazítva szárit- gattam meg. Természetesen, ez a tüllcsipke is teljes alátámasztást igényelt megfelelő hordozóanyagként csak kreplin jöhetett számításba. Egy-egy 110 ill. 160 cm-es kreplindarabot megfelelő színűre fes tettem, ezekre erősítettem fel a tüllcsipke maradványokat. (Az elrendezésnél figyelembe kellett venni, hogy a csipke ma-229-