Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Tóth Márta: Egy XIX. századi empire ruha restaurálása

sávok viszont sűrűn (kb. 1/2 cm-ként) selyemfonallal voltak ráncolva.

A szoknya anyaga rendkívül rossz állapotban volt. Nagy szakadásai és hiányai voltak, melyek a szétbontás után váltak igazán láthatóvá.

Az egész aljrész erősen foltos volt, több helyen hullabőr lerakodásokat találtam. A legnagyobb "hullafolt" a fenékrész alatt maradt vissza. Helyenként meszes szennyeződéseket is találtam.

A szoknya alján kb. 2 1/2 cm szélességű atlaszselyem diszitő csikók húzódtak, ezek kisebb szakaszokon hiányosak voltak. (A diszitő csikók dupla anyagból készültek.)

A szoknyán (az alsó széltől 28 cm-re) atlaszselyemből készült cakkos esik futott körbe. Ennek nagy része összegyűrődött, eredeti módon hajtogatva mindössze 1 db cakk maradt meg, később ennek alapján rekonstruáltam az egész csikót. A selyemeakkokat egy anyagból szabták és rombusz alakúra hajtogatták. 60 cm-nyi része nagyon rossz állapotban volt, kb 40 cm pedig hiányzott belőle.

A selyemcakkokkal egy magasságban (azok alatt rögzitve) 21 cm széles tüllcsipke maradványait találtam. A tüll felső, vezető szála 250 cm-es szakaszon maradt meg (ez lehetett a tüll eredeti hossza).

A tüllből kevés maradt épen a ruhán. A szétbontáskor még kérdéses volt, hogyan lehet egy ilyen erősen hiányos tüllanyagot restaurálni. Később azonban - a ruha mellékleteként kapott kis dobozból - sok tüllcsipke darab került elő, melyek felhasználásával (megfelelő kezelés után) a szoknyán körülfutó disz rekonstruálhatóvá vált.

Az anyagvizsgálatokat kémiai utón és égetési próbákkal végeztem, a szövet szerkezetét mikroszkóp segitségével állapítottam meg (lásd a Projectina fénymikroszkópon készitett 50-szeres nagyitásu felvételeket).

A kémiai reakciókat Ramaszéder Károly: Textilipari mikroszkópi vizsgálatok c. könyvének útmutatásai alapján végeztem.

A ruha alapanyaga, atlaszkötésű diszitményei és a tüllcsipke diszités egyaránt selyem.-226-