Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Szvetnik Joachim: A magyar koronázási jelvények azonosítása és vizsgálata restaurátor szemmel az Egyesült Államokban

perc volt. Kiemelték a koronát és az előre elkészített bársonnyal borított asztalra helyezték. Mi is odakisértük, körbeálltuk és nagy meghatódottsággal néztük, némán, csendben.

Az első percek elteltével azonnal észrevettük, hogy az állaga a vártnál jobb. Az előzetes ismertetés, melyet a magyar külügyminisztériumban kaptunk - több gyöngy, kő hiánya és kisebb rongálódás stb. - sokkal elmarasztalóbb volt, mint amiről a látottak alapján meggyőződhettünk.

Ugyancsak hasonló örömmel vettük tudomásul, hogy a zománcképek sem szenvedtek törést, vagy jelentős sérülést. Magam részéről az 1938-ban készült fotó és irodalom tanulmányozása után megtaláltam azokat a természetes hibákat és sérüléseket, valamint javításokat, amelyek kétségtelenül az eredeti koronán szerepelnek .

Ekkor én a Dukász képpel díszített hátoldalt láttam. Nagykövetünk és Kováts Éva, mivel azok velem szemben álltak, a Krisztust és az alatta lévő háromszög alakú zafírt látták. Kovey restaurátor ekkor észrevette, hogy kívánatos lenne megfordítani, egyben mutatta, hogy tetszés szerint fordítsuk meg.

Kováts Éva ekkor ujjával a tetején lévő kereszthez nyúlt, miközben én az alsó keresztpántokat és az abroncsot fogtam meg és lassan félkörbe fordítottuk. Azonnal láttam a háromszög alakú zafírban jobb oldalon a karmos foglalat mellett a kis természetes gödröcskét és a jobb alsó saroktól húzódó felhős belső zárványt. Ezenkívül a baloldalon a karmos foglalattól felfelé a felső karmos foglalathoz közelebb természetes mélyedést. Szemembe tűnt az a forrasztó maradvány a foglalat mellett a baloldalon, melyről dr.Mihalik Sándortól több Ízben hallottam.

A Krisztust ábrázoló képen a fejét övező nimbuszban lévő fehér kereszt zománc felső végének zománchiányát vettem észre, amiről szintén előzetes tudomásom volt.

Kb. 10 perc telhetett el, amikor nagykövetünk kérdő szemekkel tekintett ránk. Ekkor szinte egyszerre hangzott el részünkről, hogy nem fér kétség ahhoz, hogy az eredeti tárggyal állunk szemben. Nagykövetünk mindkettőnk kezét megfogta, hogy örömünkben osztozzék velünk.-196-