Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Korek József: A műtárgyérték növelése a restaurátori munka nyomán

KOREK JÓZSEF:

A MÜTARGYÉRTÉK NÖVELÉSE A RESTAURÁTORI MUNKA NYOMÁN

A téma időszerűségét két tényezőben kereshetjük, az egyik a műtárgyállomány dinamikus növekedésével, a műtárgyvédelem komplex értelmezésében, a restaurátorok megnőtt felelőssége, a másik hogy az egyre magasabb szintre emelkedett restaurátori képzettség a kialakult, egymásra épülő képzési rendszerrel képessé vált országosan a legmagasabb szintű szakfeladatok ellátására.

A magyar műtárgyállomány állaga 1983 december 31-én 9 084 865 egyedi tárgyból állott, amelyből régészeti 4 711 489, tehát a teljes állomány több mint 50 %-a. Az 1983. évi egyedi műtárgyszaporulat 277 472 db. volt, amelyből régészeti gyarapodásra 121 162 esett. A teljes régészeti állományhoz hozzá kell még számitani a be nem leltározott egyedi és a becsült régészeti anyagot, úgy a magyar múzeumokban több mint 6 millió régészeti tárgyat őriznek.

A tárgyak eloszlása nagy szóródást mutat az országos múzeumok és a megyei múzeumok között, de a legtöbb esetben a műtárgyállomány 50 %—át teszik ki, pl. MNM 51, Baranya 50, Csongrád 56, Tolna 45, Veszprém 45, Borsod 70 %. A kiugró szélső érték Fejér megye 1 583 353 beleltározott tárgyával, amely a teljes múzeumi anyag 95 %-át képviseli, és a legminimálisabb a régészeti anyag Heves megyében, ahol mindössze 7 %.

A régészeti gyarapodás 80 %-a a telepásatásból adódik, ahol a teljes anyagot beleltározzák, mint Fejér megyében, és ez jelentkezik a gyűjteményi anyag számában. Több múzeumban szelektálják az anyagot, és azokban kétféle eljárást alakítottak ki. A szelektált anyagot vagy kiselejtezik, vagy mint becsült anyagot a múzeumban tárolják, amely mintegy másfél millió db. számmal szerepel a statisztikában. A hatalmas anyag restaurálatlansága a ma-