Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Magyar Ivánné: Laminált és nem laminált dokumentumok összehasonlító vizsgálata az öregedés szempontjából

szült, intenzív mechanikai vagy kémiai behatásoknak nem vetették alá a gyártás folyamán, ezért a papír nagy szilárdságot kapott, ennélfogva hosszú időn keresztül megmaradt.

Már 1935-ben, a könyvtárak Nemzetközi Konferenciáján szóvá tették a modern papírok rossz minőségét, amelynek következtében a közelmúltban megjelent kiadások ritkábbá váltak, mint az ősnyom- tatványok. Az USA-ban végzett kutatások szerint napjainkban a könyvnyomtatásra előállított papírok 90 %-ának a használati ideje kevesebb mint 50 év. Napjaink újságpapírja, amely összetételében főleg facsiszolatot tartalmaz, a legkevésbé őregedésálló papír. Már egy éves természetes öregedés is lényeges változásokat okoz tulajdonságaiban. Rostjai rideggé, törékennyé válnak; a nem megfelelő körülmények között tárolt újságok nem túl hosszú idő a- latt a szó szoros értelmében elporladnak.

Ha áttekintjük a cellulózok sárgulásával, illetve öregedésével foglalkozó irodalmat, megállapíthatjuk, hogy az egyes kutatók alkalmazta vizsgálati módszerek, valamint a kapott eredmények magyarázata is igen eltérő. Mivel a cellulózok öregedésének vizsgálatára egységes módszer nincs, igy a különböző vizsgálatokból leszűrt eredményeket nem tudjuk összehasonlitani. A jelenleg használatban levő módszereket lényegében három tipusba sorolhatjuk:

1. öregités hő hatására,

2. öregités ultraibolya sugárzás vagy napfény hatására,

3. az előbbi két módszer kombinációja.

Az öregedésállóság, illetve a sárgulás jellemzésére a cellulózok szilárdsági értékeiben, illetve fehérségtartalmában beálló változásokat mérték a gyorsított öregedés alatt. A változások abszolút vagy százalékos értékéből következtetnek a cellulózok öregedésállóságára. Ez azonban félrevezető lehet, mivel az öregités- kor keletkező szines anyagok mennyisége a fehérebb cellulóz színét nagyobb mértékben rontja, mint a kevésbé fehérét. Nederveen,** aki a kettős hajtogatások csökkentésének logaritmikus hányadosával méri a stabilitási százalékot, megállapítja, hogy minél több hemicellulózt tartalmaz a. cellulóz, annál hajlamosabb a sárgulásr*.

32H