Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Oddy, Andrew: Antik ékszerek mint technikatörténeti információk forrásai : a drótkészítés technikájának tanulmányozása
drótján két elkülönült spirális redő látható, tömbcsavarással készült /5. ábra/. 15. Fonott aranykarkötő, melyet az Írországi Mount Virginiában találtak /Cavan megye/. Vikingkori darab, feltehetően az i.sz. 10. századból. A londoni British Museum tulajdona. Leltári száma: 2 2 1849. 3-1.2. A drót átmérője nagyfokú állandóságot mutat, finom, párhuzamos karcolások húzódnak rajta, másutt ellapitott felületek láthatók. A lapos felületek valószinüleg a karkötő készítése során keletkeztek, mig a drótot minden jel szerint húzással készítették /6. ábra/. Következtetések Bár a fentiekben ismertetett tárgyak vizsgálatára nem a dróthúzás rendszeres tanulmányozása keretében került sor /a 10. századig bezárólag/, feltűnő, milyen kevés dróttárgy készült húzással A felsorolásban mindössze egyetlen viking karperecről állapítható meg, hogy közel ezidőtájt húzással készült, s néhány további hu2 3 2U zóvas fennmaradt Skandináviában is, a viking korból. ’ Huzalsajtolók létezéséről tudósítanak a kelta és a római időszakból 2 6 is; Rump ugyanakkor kimutatta, hogy e huzalsajtolók szegkészitő . 2 7 vasakkal is összetéveszthetők. A drótkészités ókori technikájának kutatása még gyermekcipőben jár, s hangsúlyoznunk kell, hogy a huzóvas i.sz. 10. század előtti használatára legfőbb bizonyíték egy olyan dróttárgy fellelése lenne, melyet minden kétséget kizáróan húzással készítettek. A dolgozatban ismertetett megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy a vikingek feltehetően ismerték a dróthúzást, de nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az eljárást a brit szigeteken, előbb is íb merték volna. Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetét mondani Birgit Arrheniusnak, Elizabeth Hartleynak, Jan Peder Lammnak és Leslie Websternek, akik dolgozatom megírásához megadták a kellő információkat, de mindenekelőtt
