Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Tímárné Balázsy Ágnes: Az anyagvizsgálatok eredményének felhasználása a textilrestaurálásban
ha helyesen szárítottunk, összeállítjuk az eredeti méretű részeket. A következő jelentős anyagvizsgálati csoport: a textiltárgy színezékeinek vizsgálata. Annak eldöntésére, hogy a vizes tisztításkor várhatóan leol- dődik-e a színezék, a textil egy kevésbé látható részén végzett, vagy a fonalakból vett kis mintadarabok próbatisztitása szolgál. A színezék szabatos meghatározása azonban már vegyész segít- 18 ségét igényli. A színezék meghatározását sokan csak olyan texti* liák esetében tartják fontosnak, amelynek származási kora vitatott, és az elemzés eredményeitől várják a kormeghatározást. Egy példával szeretném illusztrálni, hogy milyen fontos lehet a restaurálás megkezdése előtt a színezék vizsgálata. Diplomamunkaként fogott hozzá a Hadtörténeti Muzeum restaurátora egy 1869-ből származó, magyar nemesi testőrség tiszti disz13 atillájának restaurálásához. A munka megkezdése előtt elvégzett minden anyagvizsgálatot, beleértve a színezék rutinvizsgálatát is. Kimutattuk, hogy az atillát kosenillel /Coccus cacti/, az Amerikából elterjedt bibortetüvel színezték. Amikor a restaurátor az atilla fémszálas zsinórdiszitését a más tárgyaknál bevált nátriumhidrogén-karbonátos dörzsöléssel próbálta tisztítani, s eredeti fényességét visszaadni, ijedten tapasztalta, hogy a zsinórdiszités körül az eredetileg élénkvörös textil mélykékre változtatta a színét. A szinezékvizsgálatok eredményének birtokában azonnal kész volt a magyarázat: a kosenil színezőanyagának, a karminsavnak kinoidális szerkezete megváltozott 11. ábra A kárminsav viselkedése lúg, illetve sav hatására 240
