Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Ryabova, Margaret: Régi orosz hímzések restaurálása

hímzés teljes súlya, ezenfelül ki van téve a természetes öregedési folyamatnak. Érthető, hogy restaurálására a századok során több Ízben is sor kerülhet. Az egyházi kereteken belül végbement restaurálás /mely a középkortól a 18. század közepéig folyt/ szervesen épül fel a hagyomány jegyében, nagyfokú szakértelmet és tradiciótiszteletet árul el; ezért ilyen esetben elegendő a konzerválás. A középkori művészet normáinak elhanyagolása a 18-19. század jellemzője, ez idő tájt művészi szempontból torz munkák születtek. A primitiv eljárások gyakran tönkresilányitották e darabokat. Néha különböző századokból származó textilmaradványokat dolgoztak össze, megváltoztatták a méreteket és levették a szegélyrészeket. A tudományos alapokon folyó restaurálás a 20-as, 30-as években kezdődött meg. Alátámasztáshoz azonban csak egyféle szinü anyagot használtak. Ez előrelépést jelentett ugyan a korábbi munkák hamis ragyogásához képest, de az elütő szin zavarólag hatott és megerősítette a hiányosság érzetét. A művészi hatás tudvalevőleg azon is múlik, hogy mennyire idomul az alátámasztás színe az eredeti kompozícióéhoz. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a legkorábbi munkákban a színnek szimbolikus szerepe is volt. Véleményünk szerint elvvé kellene emelni a későbbi időkből származó alátámasztás eltávolítását és annak uj anyaggal való pótlását, összhangban a régi mester által alkalmazott szinekkel. Ezúttal idő híján nem térek ki a méretek kérdésére, de hangsúlyozom, hogy ebből a szempontból is tudományosan megalapozott elveket kell követnünk. Az alátámasztás nem lehet tökéletes mása az eredeti textíliának. Célunk éppen az, hogy vizuális vizsgálattal elkülöníthessük a kettőt. Nem mindig igy történt, de el kell fogadnunk, hogy az eredeti tárgy részben fennmaradt tökéletességéről nem szabad elvonni a figyelmet látszólag mutatósabb, uj hozzátételekkel.

A textília rostjai soha nincsenek nyugalmi állapotban, a környezet kihat a műtárgyra, s ez fokozottan érvényes a több rétegből készített darabokra. Az eredeti lenvászon-bélés gyorsan fel tudja szívni, illetve le tudja adni a nedvességet, de ez a hozzádolgozott selyemre is kihat, roncsolja azt. Ez arra késztet bennünket, hogy speciális restauráló textília után nézzünk. A pamutszál alkalmasnak látszik, mivel stabil védőtulajdonságai vannak, jó hőszigetelő, sűrűsége kicsi, és kevésbé érinti a páratartalom ingadozása.

167