Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Pécsi L. Dániel: Korszerű műtárgykörnyezet kialakítása a Zenetörténeti Múzeumban és más magyarországi múzeumokban
és halogén-, gázkisülésű lámpák és fénycsövek/, az ember és természet által keltett rezgések a hőmérséklet- és légnedvességváltozás /klimatikus, klimatizációs/, rágcsálók, rovarok, mikroorganizmusok rongálása; és nem utolsó sorban a múzeumlátogatók által okozott különböző kárositó hatások. A korszerű mütárgykörnye- zet kialakításának a káros hatások mérséklése, vagy teljes megszüntetése a feltétele. Múzeumainkban különböző próbálkozások és megoldások történtek, illetve vannak folyamatban. Ezek közül is kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének most épülő uj székháza, amelyben helyet kap Magyarország első Zenetörténeti Múzeuma. Azért kap nagyobb hangsúlyt ez a muzeum, mert az előzőek során vázolt, a korszerű mütárgykörnyezet megvalósítására szolgáló elvek, remélhetőleg itt fognak a gyakorlatban megvalósulni a legkorszerűbb műszaki színvonalon. Mindenekelőtt az intézetet és az otthonául szolgáló épületet ismertetem röviden. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete a magyarországi zenekutatás fellegvára. Létrejötte a magyar szellem két zseniális és egyetemes ikerpárjának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak az érdeme. Már 1919-ben felvetették egy olyan intézmény szükségességének és felállításának a gondolatát, amelyben helyet kaptak/volna a tudományos munkát szolgáló kutatószobák, egy tudományos szakkönyvtár és a hatalmas népzenei, illetve egyéb zenetörténeti anyag raktárai. Emellett szerepelt még az elképzeléseikben egy - a közművelődést is szolgáló - zenei muzeum és hangversenyterem is. ők a megvalósulást már nem érhették meg, de a hálás utókor - remélhetőleg az év végére - megteremti, illetve megépiti a fenti egységeket mind magába foglaló uj székházat, a zene hazai palotáj-át. Az épület a budai várnegyed egyik legszebb barokk épitménye, és a budapesti városképnek is meghatározó eleme. Története a 18. századba nyúlik vissza. Erdődy György gróf /1674-1795/ - akkori országbiró - 1743-ban megvásárolta annak a két középkori háznak a maradványát, melyeknek helyén 1750-ben került sor a palota építkezésére. Az épület terveit Nepaert Mátyás hires osztrák épitész készítette. A közel másfél évszázados használat után az Erdődy család 1912- ben eladta báró Hatvány Lajosnak, aki 1913-ban Behr Lajos épitész68
