Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Kenjo, Tosiko: A műtárgyak megóvásának környezeti tényezőiről

KEN JO, Tosiko

A műtárgyak magóváaénak környazati tényezőiről

összefoglalás - Nehéz dolog olyan általános érvényű konzerválási módszert kidolgozni, amely mindenfajta tárgytipusra érvényes, mivel azok eltérő kémiai és fizikai tulajdonságú anyagokból; fémből, fából, papirból, szövetből, festékanyagból stb. állnak.- A műtárgyak konzerválásával megbizott szakembereknek figyelmüket az egyes a- nyagok előnyös, illetve hátrányos tulajdonságaira kell fordítaniuk, s ezek összeegyeztetését kell megkísérelniük, mivel az a- dott műtárgy gyakran nem egyetlen anyagból, hanem azok kombinációjából áll.

Az emlitett cél érdekében gyakran elkészítjük az eredeti tárgy modelljét, pl. az olajfestmény kísérleti mását, melyet aztán különféle környezeti hatásoknak teszünk ki /változó hőmérsékleten/, s igy próbáljuk kideríteni, mi a megfelelő módszer a tárgy konzerválására. Bár a mütárgykonzerválás elmélete nálunk még gyermekcipőben jár, s következtetéseink nem véglegesek, szeretném bemutatni, hogy milyen szempontok kerülnek előtérbe olajfestmények, keleti stilusu képek, lakkozott tárgyak és tekercsek konzerválása során.

1. A keleti stilusu képeket ásványi eredetű pigmentekkel készítették, ahol ragasztóanyagul enyv szolgált. Az ásványi pigmentek között olyan szervetlen anyagok szerepelnek, mint az ultramarin, grünspan, ólomoxid, minium, vasoxid, cinóber, de előfordul szerves pigment, pl. kosenil is. Eltérő kémiai tulajdonságaik miatt ugyanazok a környezeti viszonyok más-más hatást váltakan ki belőlük. Az ólomoxid és a minium pl. érzékeny a nedvességre. Természetes sárga, illetve narancssárga szint öltenek 20 % alatti relativ légnedvesség mellett/RH/de fokozatosan halványodnak annak emel59