Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Morgós András - Nagy József - Pálossy Lászlóné: Szilikonok a restaurálásban és a konzerválásban
ható /reverzibilis/,5 általában nem visszaoldással, hanem oldószeres duzzasztással és ezután mechanikai eltávolitással., pl. ragasztás esetén. A konzerválásban, restaurálásban a szilikonok felhasználására kétféle lehetőség adódik: a. a tárgyat olyan anyaggal kezelik, amelyből a kezelés után kémiai reakció hatására képződik polisziloxán /szilikon/, b. a tárgyhoz már eleve polisziloxán /szilikon/ tipusu anyagot használnak fel. Az a. csoportba tartoznak a különböző szilikonátok, szilánok, oligomer- és polimer-sziloxánok. Mellettük a kezelések és a reakciók hasonlósága miatt ide vehetjük a tetraalkoxi-szilánokat is, habár ezekből nem polisziloxán, hanem kovasavgél keletkezik. A társitást az is indokolja, hogy általában ezek keverékeit használják. Az elnevezések, reakciók változatosságának jobb megértését g szolgálja a Wacker cég ismertetőjében lévő ábra /l. és 2. ábra/, melyen a szilikontermékek előállításának általános kiindulási a- nyagából - a klórszilánokból - felépitve bemutatja a szilikon kezelőszerek előállítását, valamint a felhasználásukkor lejátszódó reakciókat. Ebbe a sémába a műtárgyvédelemben felhasznált legtöbb szilikort besorolható. A konzerválásban, restaurálásban alkalmazott kezelések reakcióinak szobahőmérsékleten kell lejátszódnia, mivel a műtárgyak melegítése csaknem elképzelhetetlen. A reakciókban vagy csak azonos jellegű egységek, vagy különböző jellegű egységek keverékei vesznek részt. A lejátszódó reakció általában a hidrolízis és a kondenzáció. Egyes esetekben speciális térháló- sitó, reaktiv csoportokkal biró szerves sziliciumvegyületeket adnak hozzá /pl. a szilikonragasztókhoz/. A negativlevételhez és a ragasztáshoz használt szilikonkaucsukok difunkciós egységekből é- pülnek fel, és a láncvégeken legtöbbször hidroxil-funkciós csoportot tartalmaznak, melyek a gumi kötésekor jutnak fontos szerephez, A szilikongyanták és a belőlük képzett lakkok általában di- és trifunkciós egységekből állnak. 253