Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Morgós András - Nagy József - Pálossy Lászlóné: Szilikonok a restaurálásban és a konzerválásban

MORGÓS András-NAGY József-PÁLOSSY Lászlóné Szilikonok a restaurálásban és a konzerválásban

összefoglalás - A szilikonok a legstabilabb műanyagok közé tartoznak} számos a konzerválásban, restaurálásban kedvező tulajdonsággal. Felhasználás szempontjából ide sorolhatjuk azokat az anyagokat, melyekből a kezelés után alakul ki polisziloxán /szilikon/, egyúttal a kezeléskor már ilyen láncot tartalmazó szilikonokat.

A szilikonok felépitésének, tulajdonságainak ismertetését követik a szilikonok alkalmazási lehetőségei a restaurálásban, konzerválásban.

A kémiailag helytelen szilikon elnevezés Kipping angol kémikustól származik, aki kutatásai kezdetekor hibásan azt tételezte fel, hogy a dimetil-diklór-szilán hidrolízisekor az acetonnal /di- metil-keton/ analóg szilicium vegyület a dimetil-szilikon keletkezik.1 A tévedés hamarosan tisztázódott, és megállapították, hogy a hidrolízis során dimetil-poiisziloxánok keletkeznek.

n/CH3/2SiCl2 + n H20 ? //CH3/2SiO/n + 2n HC1

A terméket azonban továbbra is szilikonnak nevezték.

A jelenleg ismert makromolekulákat három fontosabb csoportba sorolhatjuk: 2

a. Kondenzált szervetlen halmazok /gyémánt, grafit, kvarc, a különböző szilikátok - az üveg a cement/

b. Szerves polimerek /természetes és szintetikus nagymolekuláju szerves anyagok - a cellulóz, polisztirol, polivinil-klorid stb./

c. Szervetlen polimerek /szilikonok, polifoszfátok/.

2S5