Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Yahont, Oleg: Az alabástromszobrok kiegészítésének kérdéseiről

donságaik tekintetében közel állnak az alabástromhoz, s kiszorítanák a mostani szerves gyantákat és ragasztókat.

Manapság a restaurálásban sok, eltérő márkanévvel ellátott és szabadalmazott tisztitószer használatos. Számos negativ tapasztalat birtokában azt kell mondanunk, hogy e tisztítószereket nemcsak a laboratóriumban kell kipróbálni, de legalább öt éven kérész tül a gyakorlatban is meg kell ismerni hatásukat, mielőtt ritka műtárgyakon alkalmazzuk őket. Különösen érvényes ez, ha olyan érzékeny anyagról van szó, mint az alabástrom. Tapasztalataink azt mutatják, hogy alabástrom tárgyakat nem lehet ammónium-fluorin tar talmu vegyszerrel vagy Komplexon III-mal, illetve Trilon B-vel tisztítani /etilén-diamin tetraacetát dinátrium só, heiaton III/, holott ezeket gyakran ajánlják és alkalmazzák. Az erős szennyeződés eltávolítására ilyenkor a hagyományos szappant javasoljuk /G. Plenderleit receptje szerint/, de a tisztítást nem tanácsos öt évnél gyakrabban ismételni, mivel "szappanosodáshoz" vezethet /a felszínen szürkésfehér, nehezen oldódó, visszatetsző réteg rakódik le/.

Véleményem szerint óvatosan kell bánni és csak kivételes e- setben szabad felhasználni viztaszitó szilikonvegyületeket. Ezek használata elterjedt, még belső térben elhelyezett dísztárgyakon is. Mivel élettartamuk rövid /5 év/, rendszeresen meg kell ismételni az eljárást. Az anyag le nem mosható maradványainak /szili- konoxid/ fokozatos lerakódása a kő felszínének pórusaiban nemcsak a dekorativ külsőt, de az anyag fizikai-kémiai jellemzőit is megváltoztathatja. Zárt térben lévő tárgyakhoz erre a célra tanácsosabb a pórusokba behatoló, könnyen eltávolitható /reverzibilis/ kemény viaszt használni.

239