Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Yahont, Oleg: Kőszobrok vizsgálata a restaurálás folyamatában
vetkező néhány évtizedben egyre fontosabbá vált, mivel növekedett a légkör és a természetes vizek szennyezettsége, egyre inkább megváltoztak az ökológiai viszonyok, s mindez katasztrófá- lis pusztulást hozott magával a műtárgyak körében. A probléma különösen élesen vetődött fel a kőből készült műtárgyak - építészeti emlékek, szobrok és az alkalmazott művészetek emlékei - ese tében. A gyakorlatias gondolkodású restaurátorok kísérletei, hogy régebbi módszereket használjanak /pl. szabadban elhelyezett kőszobor morzsolódó felszínét természetes gyantával vonják be/, s igy állítsák meg a pusztulást, illetve konzerválják az eredeti anyagot, néha sikertelennek és eredménytelennek mutatkoztak. Ebben az összefüggésben a természettudomány /kémia, fizika, biológia/ analitikai módszerein alapuló kutatások és javaslatok egyre meggyőzőbbnek és Ígéretesebbnek tűnnek. B. Feilden megállapítása helyes, amikor kimondja: "A konzerválási tevékenység - melynek célja a kulturális javak élettartamának meghosszabbítása az eljövendő nemzedékek érdekében - csak akkor javulhat, ha megértjük a pusztulás és a romlás folyamatait." A mai múzeumi gyakorlatban gyakran felmerül a probléma, hogy ókori vagy középkori szobrokról eltávolitsuk-e a korábbi kiegészi téseket. A megoldás - legalábbis első látásra - egyszerű, hiszen azt tartják, hogy a gyakorlott restaurátor és múzeumi szakember - a patina jelenlétéből illetve állapotából kiindulva - puszta szemmel is el tudja különíteni a későbbi pótlásokat. Ez a vélemény azonban legalábbis vitatható, ha nem egyenesen téves. Kockázatos dolog a korábbi pótlások eltávolítását megkezdeni, még mielőtt a vizuális vizsgálatot természettudományos és archív információk meg nem erősitik. Ellenkező esetben könnyen hiba esik, s a régi műtárgyban jelentős kárt teszünk. Példának em liteném, hogy sok ókori szobrot mestere eltérő fajtájú márványda- rabokból készített. Pusztán az a tény, hogy szabad szemmel felfedezzük az összeillesztés helyét, vagy eltérő állagúnak minősítjük a patinát, nem jogosít fel arra, hogy ezeket időben későbbi pótlásoknak tekintsük.
