Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Ballestrem, Ágnes: Restaurálhat a restaurátor?

Talán a legfontosabb tényező, amelyet mindazok vegyenek figyelembe, akik a kulturális javakért és azok megóvásáért felelősek: van-e elegendő szakember? Ebben az összefüggésben több szempont emelhető ki:

1. Ki kell fejleszteni egy tudományosan megalapozott restaurálási koncepciót akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy elegendő megfelelően képzett és tapasztalt restaurátor áll rendelkezésre.

2. Ostobaság olyan beavatkozásokat javasolni, amelyek szakember hiján nem kivitelezhetők, még akkor is ha ezek bizonyitottan szükségesek, vagy kivánatosak.

3. Restaurátorként ne javasoljuk olyan beavatkozást, vagy ne tegyünk olyan ajánlatot, amelyek kivitelezhetetlenek tapasztalat, idő vagy megfelelő munkatársak hiányánál fogva.

Természetesen valamely beavatkozás szükségessége mindig és mindenek előtt a tárggyal való közvetlen kapcsolat alapján igazolható.

Talán az eddig elmondottak alapján elképzelhető volna, hogy egy konzerválási beavatkozásnak eleve csak a szükségességét vizsgáljuk. Az ehhez szükséges vizsgálatoknál egyes esetekben olyan eset fordulhat elő, amely egy további restaurálási munka folytatását célszerűnek tartaná. Hogy egy konzerválási munka szükségességét bizonyitsuk, a következőket kell megtennünk:

1. Körültekintő vizsgálatot végzünk azzal a céllal, hogy a tárgyat lehetőleg a legpontosabban meghatározzuk /anyagot, technikákat, jelenlegi állapotát, relativ jelentőségét stb./. Egy látszólag nagy művészeti értékű tárgy /pl. mert egy ismert művész munkájának tartják/, amelynek állaga már alig eredeti, e felismerés után relativ csekély dokumentáló jelentőségű. Egy csekély művészeti jelentőségű tárgy viszont kiváló állapota miatt viszonylag nagy jelentőségű dokumentum lehet.

22