Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Ballestrem, Ágnes: Restaurálhat a restaurátor?

Talán a legfontosabb tényező, amelyet mindazok vegyenek fi­gyelembe, akik a kulturális javakért és azok megóvásáért felelő­sek: van-e elegendő szakember? Ebben az összefüggésben több szem­pont emelhető ki: 1. Ki kell fejleszteni egy tudományosan megalapozott resta­urálási koncepciót akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy elegendő megfelelően képzett és tapasztalt restaurátor áll rendel­kezésre. 2. Ostobaság olyan beavatkozásokat javasolni, amelyek szakem­ber hiján nem kivitelezhetők, még akkor is ha ezek bizonyitottan szükségesek, vagy kivánatosak. 3. Restaurátorként ne javasoljuk olyan beavatkozást, vagy ne tegyünk olyan ajánlatot, amelyek kivitelezhetetlenek tapasztalat, idő vagy megfelelő munkatársak hiányánál fogva. Természetesen valamely beavatkozás szükségessége mindig és mindenek előtt a tárggyal való közvetlen kapcsolat alapján igazol­ható. Talán az eddig elmondottak alapján elképzelhető volna, hogy egy konzerválási beavatkozásnak eleve csak a szükségességét vizs­gáljuk. Az ehhez szükséges vizsgálatoknál egyes esetekben olyan eset fordulhat elő, amely egy további restaurálási munka folytatá­sát célszerűnek tartaná. Hogy egy konzerválási munka szükségessé­gét bizonyitsuk, a következőket kell megtennünk: 1. Körültekintő vizsgálatot végzünk azzal a céllal, hogy a tárgyat lehetőleg a legpontosabban meghatározzuk /anyagot, techni­kákat, jelenlegi állapotát, relativ jelentőségét stb./. Egy lát­szólag nagy művészeti értékű tárgy /pl. mert egy ismert művész mun­kájának tartják/, amelynek állaga már alig eredeti, e felismerés után relativ csekély dokumentáló jelentőségű. Egy csekély művészeti jelentőségű tárgy viszont kiváló állapota miatt viszonylag nagy je­lentőségű dokumentum lehet. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom