Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Beeger, Dieter: Márványból, mészkőből és homokkőből készült szobrok és múzeumi műtárgyak károsodásáról és megőrzéséről

kifejtette, hogy "... az elhelyezés előnyeivel szemben áll egy i- gen nagy hátrány, s ez a szobor alkalmatlansága, hogy tartósan ellenálljon az atmoszféra behatásainak. A szabadban, vagy akár csak nedves környezetben is fölállított szobrok elveszítik csillogásukat, szép, halvány kinézetüket, gipsszerüek lesznek, s az idő múlásával elmállanak." Végezetül Mannoni /1980/ is hangoztatta, hogy számos olyan műemlék, amely sok évszázadot csak könnyű sérülésekkel vészelt át, még Olaszországban is az utóbbi 10 évben erős pusz tulásnak indult a kénsav hatására. A Humboldt-fivérek emlékműve kereken 100 évvel keletkezése után rossz állapotban van. A finomszemcséjű márvány pusztulásának legfőbb oka a vegyi behatás, s e- zért különösen a szén- és kéndioxid tartalmú csapadékvíz a felelős amely a kőzet felületi részét föloldja. A földoldódás a szemcseszéleken kezdődik, tágitja a hajszálrepedéseket az egyes kalcit- szemcsék között, s durva, daraszerü felületet hoz létre - mintegy mikrokarszt felületet. Az erdetileg meglévő felületi politúr eltűnik, s az idők folyamán 3 — H mm, sőt még nagyobb felületi veszteség is keletkezhet, s ez 100 éves időtartam esetében középeurópai szélességi fokon jellemzőnek tekinthető. A repedések kiszélesedése a szemcsék határán, s további repedésképződés magában a kőzetben, növeli a porozitást, s ezáltal lehetőséget teremt a csapadékvíz mélyebb behatolására. A pusztulás tovább folytatódik. A nedvesség váltakozásának megfelelően, reakcióként kalciumkarbonát és gipsz jelenik meg a felületen, s a nedvességnek kitett helyeken a viz ezt lemossa. A kénsav okozta mészpát toldódás termékeként létrejött gipsz a kőzet felületének esőtől védett helyein héjként megmarad /üledékréteg/.

A gipsz a koromtól és a portól szürke-fekete szinü. Mind a felületi kéregképződés, mind pedig a kalciumkarbonát, illetve kalciumszulfát hatására a tulajdonképpeni felső rétegben végbemenő bésürüsödések elősegítik a köpenyképződést. Ennek folyamán a felszínnel párhuzamos föllazulási zóna után vékony rétegek válnak le. Jelentősen hozzájárulnak a köpenyképződéshez a fizikai elhasználódás tényezői, mint a hőmérséklet-, főleg a fagyhatás, valamint a sókikristályosodás. Ott, ahol az összesürüsödött felület köpenyként már levált, a kőzetpusztulás már gyorsan megy. A Humboldt214