Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Velledits Lajos: Szárnyasoltárok tervezésének kérdései a középkorban
a Q^-el stb. Ha a Q pontokat az óramutató járásával azonos irányban haladva megszámozzuk, akkor a páratlan és a páros számuak ösz- szekötésével alakítunk ki két egymáshoz képest elforgatott négyzetet. Vagy egyszerűen a két egymáson átforgatott négyzetet állítjuk úgy, hogy két metszéspontja vízszintes, illetve függőleges ten gelyre essen, mint ahogyan ezt a baldachin-alaprajzon látjuk. A tervrajznak, mint minden középkori alaprajznak, az a sajátossága, hogy nem metszetet mutat be, hanem a különböző magassági szinteket vetíti egy vízszintes síkra. Az alaprajzot is bemutató oltárterven kívül, magukon az oltárokon is találkozunk olyan bekarcolásokkal, vagy vörös krétával /rőt livel/ húzott vonalakkal, amelyekből a geometrikus tervezésmödra lehet következtetni /20.-21. ábra/. A St. Wolfgang-i főoltáron - Michael Pacher müvén - a restauráláskor erre utaló bekarcoláso- kat találták. Legutóbb ilyen rajzokat sikerült találni a hallstatti oltáron, Lionhardt Astl müvén, 1515-ből. Az oromzat vízszintes párkánydeszkáján három szabályos hatszög látható /22. ábra/. A középső nagyobb, a tőle szimmetrikusan jobbra és balra elhelyezkedő kisebb. A kisebbek nagyon jó közelítéssel irhatők be a nagyobbik hatszögbe, és a háromból együtt első kísérletként a hálót lehet komponálni /23. ábra/. Az eredmény még túl frigs ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le belőle. Mindenesetre nyilvánvalónak látszik, hogy a tervezésben és a kivitelezésben ezek az idomok fontos szerepet játszottak. Cáfolnom kell egy olyan elméletet, amely feltétlenül rokonságot szeretne találni a templom tervezéséhez használt geometrikus kombináció és a templomban lévő szárnyasoltár - különösen a főoltár - között. Ha megnézzük a hallstatti templom alaprajzát és boltozatát bemutató rajzot, nem hiszem, hogy rokonitható megoldásokat találnánk /24. ábra/. Azért is szükségesnek érzem, hogy rávilágítsak ennek az elméletnek a tarthatatlanságára, mert ez olyan általánosítás - olyan csapda - amibe a kutatók gyakran beleesnek. Például Riemenschneider münnerstadti oltárának rekonstrukciójánál. 102