Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Humor Izabella: 17. századi török íj, íjtegez és nyílvesszők restaurálása
lépett fel. A textilrészek is átáztak és a korábbi enyvezések - mellyel a bőrtokhoz erősítették - elengedtek és foltot hagytak. A bársony is erősen megkeményedett és a bőrrel együtt gyürődött. A fémszálakat vékony szulfidréteg borította, néhány helyen felszakadoztak. A bársony helyenként kopott, felületén föld, mész szeny- nyeződés, penészfoltok. A tegezt szegélyező bőrcsik csak nyomokban maradt meg és az eredeti rögzitő varrás mellett, későbbi javítások éktelenkedtek. Restaurálás A restaurálás megkezdése előtt igyekeztünk az ij szerkezetével, készítésével kapcsolatos ismeretek megszerzésére. Erre egyedül dr. Fábián Gyula, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára által készített honfoglaláskori ij rekonstrukciós kísérlete kinál- kozott. Korábbi kísérletei alapján rájött arra, hogy a fa anyagának megválasztásánál nagyon fontos követelmény a hajlékonyság, hiszen az összetett reflexíjnál a fa csak támasztó szerepet játszik. A tulajdonképpeni feszitő erőt az állati in és az ij belső felére ragasztott szarulemez viseli. Az ij faanyagául a télen vágott csomómentes tűzifát választotta. Száradás után a megfelelő forma kialakítása - amely már magán viseli az ij későbbi formáját - következett. Erre a fa hordozóanyagra ragasztják a rugalmas inat és hajlékony szarut. Hogy a ragasztás megfelelő erősségű legyen, a felületet egy fűrésszel beirdaita /felületnövelés/ és a magyar szürkemarha tülkéből nyert két szarulemezt, megfelelő sablon segítségével a fára ragasztotta. Minthogy olyan hosszúságú szaru nincs, amellyel egy ilyen ijat boritani lehetne, a két szeletet az ijfogó fának a közepén illesztette össze. A fa és szaru ragasztásához kazeint használt, amelyet túróból és oltatlan mész porából kevert. De a későbbiek során ezt a kötőanyagot, amikor halenyvet sikerült beszereznie, már nem használta, mert a halenyv rugalmassága és erőssége messze felülmúlta azt. Az in a ló, marha vagy szarvas lábának, illetve nyakának inából készülhetett. Fábián, korábbi kísérleteihez a lő, később a szarvas lábinát használta. Az inhüvelytől megtisztított rostos anyagot hosszú, vékony 41
