Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Morgós András - Nagy József - Pálossy Lászlóné: A szilikonkaucsukok és felhasználásuk a műtárgyvédelemben

A felhasznált térhálósitók CHg-SiXg, vagy CgH^SiX^ tipusuak le­hetnek: ahol X = -0-C-CH, /melléktermék ecetéav/ / = -N-R /melléktermék amin/ H R = -0-N=C /melléktermék oxim/ R vagy más tri- illetve tetrafunkciós észterek: B/OCH3/3 ; Ti/C04Hg/4 . /melléktermék alkohol/ A szobahőfokon kötő egykomponensü szilikonkaucsuk-rendszereket /az u.n. RTV-1 tipusokat/, az úgynevezett tömítőanyagokat vagy ragasztókat /Dichtungs-Klebemassen; sealants/ adhesives/ az jel­lemzi, hogy a felülethez hozzákötnek. A felülethez való kötődé­sük megfelelő alapozóanyag használatával fokozható. Porózus anya­7 goknál csaknem mindig alapozás szükséges. A mütárgyvedelemben ezeket az anyagokat használják sérült szilikonnegativók, kerámia, üveg, hajlékony anyagok /bőr, pergamen/ ragasztására, újabban festmények dublirozására. Kitünően alkalmazhatók szabadtéri fa­tárgyak repedéseinek kitöltésére. A bekötés után rugalmassága kö­341

Next

/
Oldalképek
Tartalom