Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Szentléleky Tihamér: Restaurálási kérdések a régészeti romterületek helyreállítása során

tárások voltak nagy hatással az Alpoktól északra fekvő főúri kertek kiépítésére. Eredeti romok bemutatásával csak néhány helyen találkozunk s ekkor is inkább helyettesítik a müromokat.

Valódi romok tervszerű bemutatását a 19. század második felében kertszerüen találjuk Óbudán a hajógyári szigeten. A romkert rajzát Zsigmondy Gusztáv mérnöktől ismerjük. A milleneum idején alapított Aquincumi Múzeumot is azzal a céllal építették, hogy a polgárváros egyes maradványait romkertszerüen bemutassák.

Az 1930-as években, egészen a második világháború végéig a székesfehérvári, az esztergomi, az óbudai, a szombathelyi, a nagytétényi és a pécsi feltárások vetették fel a romkertek rendszeres helyreállításainak kérdéseit. E munkálatokkal párhuzamosan vetődtek fel a restaurálások metodikai és technikai kérdései. Az 1950-es, de különösen az 1960-as évektől önálló, másutt a műemléki helyreállításokat követő jelentős ásatások indultak meg. Néhány jelentősebb még ma is tart, illetőleg még évtizedekig feladatként jelentkezik. Az egykori római városok területén, mint Aquincum, Sopianae, Savaria, Scarbantia e munkálatok több mint egy évszázadig nyújtanak még romkert-restaurálási feladatokat.

Most itt a szombathelyi feltárások restaurálási tapasztalatairól szeretnék néhány szót szólni. Természetesen nem tartjuk e beszámoló tárgykörébe tartozónak a kisméretű, különböző anyagból készült tárgyak megóvását, hiszen ezek. a mindjobban megerősödő múzeumi restaurátor műhelyekbe kerülnek. Csupán megjegyezzük, hogy a jelentősebb romterületekről a múzeumokba áramló leletek mennyisége a többszázezret, sőt tudomásom szerint Gorsiumban már az egymilliót is meghaladja.

Az utóbbi évtizedekben már kialakult a feltárások és restaurálások kényszerű, de egyben logikus rendje is. Először a kijelölt romterület-részek feltárására kerül sor. Ezek azok az évek, midőn az előkerült tárgyi leletek mennyisége elönti a múzeumok restaurátor-műhelyeit. Már a feltárások során kitűnik, hogy melyek azok a részletek, amelyeket a helyszínen kívánnak majd bemutatni. Mivel ezek a részletek a helyszínen maradnak, gyors megóvásukról és tartósításukról gondoskodni kell, hiszen sokszor hosszú éveket vesz még igénybe a feltárás után a helyreállítás tervezése. A helyszínen maradó leleteknek ez a legveszélyesebb időszaka. Ebben az időszakban a nagyobb romterületek folyamatos restaurátori kezelésére van szükség.

216