Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bakayné Perjés Judit: Három középkori fejdísz restaurálása
is jellegzetesen 15. századi divat-találmányok, amint a restaurált somogyvári 229. sir is ebből a körből való. A 16. századtól, elsődlegesen nyugati hatásra, egyre fényűzőbbek lettek a párták és az un. koronkák. Nemegyszer tiszta ezüstből, vagy aranyból készültek a párta-alapok, máskor pedig a bőr vagy bársony párta-karikát vagy koszorút drágaköves boglárokkal, a- rany ragyogókkal /pillangónak is mondták/, vagy igazgyöngyökkel ékitették.^ A 20. század első felében Kalotaszegen a pártakészités menete a következő volt:^ valamennyi pártát egységesen 96 cm hosz- szura szabták és szalaggal látták el. Legelőször a pártaformát papirból kivágták, majd a papircsik egyik oldalát bevonták fekete textiliával. Erre fehér gyolcsot feszitettek. Ezt követően tették fel a 25 mm széles ezüstszalagot, majd a csigagyöngyöket. A pártaboglárokat - amelyeket Erdélyben csup-nak mondanak - egymástól 6-6 cm-re helyezték el. Mind az alapot, mind a csupokat ezt követően felgyöngyözték. Az apró gyöngyök helyett régebben az ősi fémspirálist használták, amelynek később uj nevet adtak: bolium, mivel a régi divatot elfeledve, ezt a diszitményt nyugatról hozták be. /A bolium a francia bouillon = hullám szóból ered./ A gyöngyözést követte a csillagozás vagy a flitterezés. A pártának selyemből készítettek bélést. Egy-egy cifrább párta elkészítése a közelmúltban is igénybe vett 3-9 napot, a régiek azonban ennél sokkal időigényesebbek voltak, hiszen például a 16. században egy-egy párta megért akár 300 Ft-ot is. A középkori temetők női viselet-emlékei közül kétségtelenül a párták maradnak meg általában a legépebben, mivel a textilanyagokat a párta fém- és üveg kellékei megtartják, a fémsók pedig konzerválják.^ A párta-leletek állagát természetesen más tényezők is befolyásolják, igy például a temető területének tala. 12 ja és a holttest felbomlásának folyamata. A pártát leghelyesebb a sir kibontásakor "elő"-konzerválni, majd óvatosan a koponyával együtt felvenni és a terep laboratóriumában leválasztani a koponyáról. Ha nem ezt tesszük, a fejdisz darabokra eshet szét,és restaurálását csak megnehezítjük. A koponyából a földet minden esetben távolítsuk el, elsősorban azért, hogy az esetlegesen odakerült pártadiszeket megleljük /egyéb mellékletek is előfordulhatnak itt: fülbevaló, halotti obulus/, más20
