Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Glattfelder Lucia: A zalaszentmihályfai román kori templom 17. századi kapujának restaurálása és konzerválása
GLATTFELDER Lucia A zalaszentmihályfai román kori templom 17. századi kapujának restaurálása ás konzerválása 1. A zalaszentmihályfai templomra és a kapura vonatkozó történeti adatok ismertetése Zala megyében, félúton Zalaszentmihályfa és Böde községek között, délre néző domboldalon, magányosan áll a szentmihályfai román kori templom. A Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomról először a 15. században találunk utalást, Végzalátnok né- 1 ven. A templom első monográfiáját dr. Bogyay Tamás irta meg 1937ben.2 A zalaszentmihályfai templom régészeti kutatását Valter Ilona régész végezte, a felméréseket és a műemléki helyreállitás terveit 3 H. Vladár Agnes készitette el. Kutatásaik alapján a templom 1220 körül épülhetett román stílusban a mai hajóval és kisméretű, félkörives szentéllyel, melyet a régészeti feltárás bizonyított. A templom nyugati oldalán található a bélletes főkapu. Ezt a barokk átalakításkor kiszélesítették és az oszlopok felett levő és Agnus Dei-t ábrázoló timpanont nem helyezték vissza eredeti helyére, hanem a kaputól nem messze beépítették a falba. így az eredeti kapu felett csak egy Íves falazás volt látható és az egész kapu nyomottabb ivü lett. A templom másik kapuja - melyet később vágtak a falon - a sekrestyébe nyilik. Hogy ezen az északi oldalon korábban is lett volna kapu, erre vonatkozóan nem találni semmilyen adatot. A régészeti feltárás során a szentély déli falában egy, a későbbiekben bontott bejárati nyílásra bukkantak, melynek fa kiváltó gerendája még akkor is látható volt. Feltehetően a barokk átépítéskor készült és még e században is használatban volt. A helyi hagyomány szerint ez volt a szentmihályfaiak bejárata, a nyugati 71
