Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Báthy Géza: Egy római kori bronztál restaurálása a felszínbe simuló alálapolás módszerével
szempontból elfogadható szintjét, befejeztük a tisztítást a töredékek vékonyságára és rossz megtartására való tekintettel. A kloridmentesitést 3-5 $-os nátrium-hidroxid oldatban való többszöri főzéssel kezdtük. Ezután két szakaszban 1 %-os Solove- tes desztillált vizes főzés következett. Ennek során fejeztük be a felületi egyenetlenségeknek az előző munkafázisoknál megkezdett hántolását, amelynek eredményeként sikerült formailag és szerkezetileg visszaállítani az eredeti felszint a nagyobb darabon és a töredékeken. Négyszer 2 órás desztillált vizes váltott főzéssel fejeztük be a kloridmentesitést, közben a szükséges helyeken finom csiszolóvászonnal és puha rézkefékkel szüntetve meg az utolsó egyenetlenségeket. III. Összeállítás- ragasztás Az összeállítás, rekonstrukció szempontjából nagy problémát jelentett, hogy a nagyszámú, igen vékony és gipszlemezke töré- kenységü darabokból statikus fémtárgyat rekonstruáljunk olymódon, hogy az elkerülhetetlen erősítések ne rontsák le a tárgy formailag - esztétikailag hiteles megjelenését. A töredékek összeállításánál, rögzítésénél elkerülhetetlennek tűnt valamiféle átlapo4 lás alkalmazása /2. ábra/. Egy töredékekben 1 előkerült fémkancsó összeállításakor nincs akadálya, hogy belülről ragasztott fémlemezke alálapolást alkalmazzunk. Ez statikailag jelentősen erősít, a forma esztétikáját viszont nem zavarja. A megoldás a bronztál esetében is jelentős szilárdító hatást eredményezne. Esztétikailag és funkcionálisan viszont a tál külső vagy belső oldalán alkalmazva egyaránt igen zavaró lenne. A törékeny lemezkék esztétikus élben ragasztása még rövid időre sem oldaná meg a tál biztonságos megtartását. IV. IV. Kiegészítési lehetőségek A régészeti és iparművészeti fémtárgyak helyreállításánál és kiegészítésénél felhasznált technikákat és anyagokat áttekintve azok örvendetesen sokrétűek restaurátori gyakorlatunkban, túlnyomó többségben hiven szolgálják a muzeológia és műtárgyvédelem 5 komplex elvárásait. A megoldások legfontosabb tipusai: A. Klasszikus ötvöstechnikai módszerek. Elsősorban ezüst műtárgyakhoz megfelelő ezüstlemezből kialakított kiegészítés keményforrasztása ezüstforrasztóval, illetve a törések helyreállítása 6 7 ugyanilyen módon. ’ 22
