Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Morgós András: Fa műtárgyak kezelése, I. : Faanyagok kezelése folyadékokkal, az átitatás elmélete és eljárásai
Wj = az impregnálószerrel átitatott fa %-os súlynövekedése az eredeti súlyhoz képest 3 = az impregnálószer sűrűsége /g/cm / 3 = a bruttó sűrűség /térfogattömeg//g/cm / p = az atmoszférikus nyomás /kPa/ p = a nyomás, amelyen a fát impregnáljuk /kPa/ Múzeumi gyakorlatban az átitatást úgy végzik, hogy a tárgyat az impregnálószerbe helyezik, majd a nyomást csökkentik. Ez esetben a sejtüregekből a levegő nem távozott még el, a kapillárisokban ellennyomást fejt ki, ami az impregnálószer áramlását gátolhat. 14 la. Ezért az lenne célszerű, hogy a tárgyat először helyezzük vákuumba, majd a pórusokban levő levegő eltávolítása után az oldatba. Az eljárás egyszerű körülmények között sajnos nem valósítható meg mert vezeték és csaprendszer szükséges a kezelőanyag bejuttatásához, ami pl. a használatos vákuumszáritószekrény esetében nem áll rendelkezésre. 3.3. Nyomás hatására történő átitatás A kezelőszer behatolását nyomás segítségével a sokszorosára lehet gyorsítani. Az igy bekövetkező mozgás más törvényszerűségek szerint történik, mint amikor kapilláriserő hat. A behatolás sebessége egyenes arányban áll a nyomással. Ha a sejtüregekből a le 14 vegő eltávozhat, a folyadékfelvétel megadható: Q = pt Q = a folyadék mennyisége, amit a fa felvett k = a fa felépítésétől, a pórusrendszer méreteitől függő tényező- a folyadék viszkozitása p = a folyadék nyomása t = a nyomás időtartama Műtárgyvédelmi gyakorlatban ma még nem használnak nyomás hatására történő átitatást, kivéve épületrészek kezelését. Itt az anyagba lyukakat fúrnak, ezekbe a folyadékot közvetítő csövecskéket helyeznek, úgy, hogy körülöttük ne legyen szabad nyilás, majd kompresszor segítségével a csövecskéken keresztül végzik az átita tást. 224
