Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Romváriné Kutas Eszter: Egy 1818-ból származó hódmezővásárhelyi láda restaurálása
A két befoglaló forma a már fentebb leirt rokokó Ízlésű faragott pajzsforma, ami a komáromi bútor hatására készült igy. Mind a kettő egy-egy bimbóból kiinduló virágcsokrot foglal magába. A csokrok nagyon hasonlóak, de nem tükörképei egymásnak. A felirat és a dátum körülveszi a kulcslyukat, alatta a két keret között szintén bimbóból kiinduló csokrot találunk. A csokor tetején, ahol a pajzsformák homorú részei találhatók, két kerek formájú virág simul ezekbe az ivekbe. A két virágnak kecses ivü belső rajzolata van, mely a famennyezetek motivumaival rokon és Csilléry Klára szóbeli közlése szerint a legrégiesebb motívum e- zen a ládán. /A Magyar Néprajzi Lexikon II. kötetében megjelent: Hódmezővásárhelyi bútor c. szócikkében, az 1709-ből való vásárhelyi rengőszék belső rajzos gránátalmája jól szemlélteti a hasonlóságot./ Még két ilyen belső rajzolatú virág van a pajzsformák másik két homorulatában, ezeken még szebben kibontotta a festő a rajzolatot két-két kacsszerü vonallal. A belső csokor teljes szimmetriáját csak az bontja meg, hogy a csúcson levő két virág közül az egyik rózsa,a másik tulipán. A csokor többi virága bimbós rózsa és tulipán, s köztük kerekded zöld levelek helye kednek el. Az egész előlap vízszintes középtengelyében két-két fehér gyöngy virág hullámzik végig. A kompozíció végeredményben öt függőleges szimmetriatengelyre és vízszintesen hullámvonalakba rendeződő, egymáshoz hasonló motívumokra épül; s mindez szépen követi a ro- kokós ivelésü keretezést. A LADA RESTAURÁLÁSA A restaurálást megelőzően elvégeztem a szükséges anyagvizsgá latokat. Először mikroszkópos vizsgálatot végeztem, ennek segítségével megállapítottam, hogy ládám faanyaga lucfenyő /Picea abi es/. A festékek anyagát cseppelemzéssel vizsgáltam. Ennek eredmé nye: piros szin - okkervörös, kék szin - berlini kék, zöld szin /átfestés/ - krómoxid zöld, fehér szin - baritfehér, zöld szin - rézzöld. A kötőanyag tojásnak bizonyult - ezt vékonyréteg-kromatográfiás eljárással határoztuk meg.
