Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Gaál János: Kalotaszegi festett kazetták restaurálása

Gyakori az egyenesek és félkörök alkotta keretdisz, ezt a fajtát előszeretettel alkalmazta az Umling-mühely. A keretdiszek színeikben rendszerint a belső képtábla egyik szinét sötétebb árnyalatban ismétlik.

Az ornamentális ábrázolásról elmondható a diszitmények gazdagsága, ami évszázados beidegzettségre és a teremtő fantáziára utal. Bár magyar mintakönyv nem maradt ránk, ennek létére mégis következtethettünk abból a tényből, hogy festő-asztalosaink legnagyobb része magyar nemzetiségű, de túl ezen, számos munka vizsgálatánál a különböző változatokban megjelenő és évszázadokon át élő diszitményekben felismerhető azonos alapmotívum is erre utal.

A leggyakoribb minták közé sorolhatjuk a festő-asztalosaink által használt rózsaelem számos változatát, a reneszánsz hagyományokat leginkább őrző, centrális elrendezésű,un. olasz koszorút, mely motivum a babérkoszorúból származik. Jellegzetes az egyszerű négyszirmu - a rózsával nem összetévesztendő - virág, amit kifürészelt formában a táblák léckereteinek sarkaiban is alkalmaztak diszként /Nádujfalu, Nógrád megye; Mánd, Szabolcs-Szatmár megye/. Ugyancsak gyakori előfordulású motívumok a háromszirmu virágnak un. tulipán virágai és sűrűn találkozunk a szegfüvei. Tipikusan elvont, virágszerüen stilizált reneszánsz elem a gránátalma, elterjedését külországokból behozott textiliáknak köszönheti.

Ami növénydiszes festett famennyezeteink motivum-elhelyezé- sét illeti, a legrégebbi - hosszanti deszkázatos - munkáknál az egymás melletti sávokban ellentett hajlású hullámos ágak sorako- zásában gótikus hatás nyulvánul meg. A rozettaszerü centrális elrendezés igen gyakori, tiszta reneszánsz hagyomány /és plasztikus reneszánsz kazetta-eredetre utal a sima, egyszinü keret sarkainak átlós tört vonalával mélyitést jelezve a vistai, bánffyhunyadi, rudabányai, tákosi mennyezet/. Ugyanigy kedvelt a részarányos cso- korkompozició vázában történő elhelyezése. Ez, mint "olasz korsó" elnevezése is mutatja, itáliai eredetű. A korsót helyettesithették szivvel vagy virággal. A szimmetriatengely a mezőket átlósan is szelheti, mig a féloldalra hajló virágtő az asszimetrikus térkitöltést eredményezte.

106