Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása

Visszatérve a keresztalaku órákhoz, amelyek a XVI. század második felétói ismertek, megállapíthatjuk, hogy azok készítési idó' és összeállítás szerint három csoportra oszthatók:

1. Legkorábbiak hat vagy nyolcszögletű sötétre pácolt, vagy ébenfa alapra erősített áttört diszü fémházból és az arra szerelt fa vagy fém keresztből álltak, amelyekre a "megváltó Krisztus feszittetett". Crux = kereszt, fixus = függesztett, innen a régies (latin) elnevezés. Jobb és bal oldalán legtöbbször Mária és János evangélista figurái. Kettőjük között,

a kereszt tövében esetenként koponya és láb szárcsontok,' applikált díszítéseik jellegzetes reneszánsz elemekből épülnek fel.

2. 1580-tól jöttek divatba a szoknyaszerüen bóvüió, legtöbbnyire rézlemezből trébelt1^ kerek alaprajzú óraházak, öntött sárgaréz vagy bronz kereszttel és alakokkal. A csengő', hasonlóan az előbbi típushoz, az áttört felső ház belsejében került elhelyezésre. Ez a típus a XVII. .század végéig kedvelt maradt, amire a Nemzeti Múzeumban őrzött, 1848.39 lt. sz. keresztóra példáját hozhatjuk fel. Jelzése: "Me facit Adamus Bachmedjei A. D.' 1693. "

3. A harmadik csoport általában négy, kissé lapított gömbszerü lábra épített négyszögletű fadobozkába zárt szerkezettel készült. Csengője, ellentétben az előbbi két típussal, a tárgy alsó részében volt, hogy a hang terjedése ne ütközzön akadályba. Keresztrészük fából, vagy fémből készült, esetenként a Kálvária-csoport^ tagjaival, vagy csak a magányos Krisztus alakjával.

Díszítésük fűrészelt és faragott faelemek applikációjával, vagy öntött, vésett, finomművű ötvösmunkával volt megoldva. A XVII., század első felétől a század végéig készítették.

Az idő múlását mindhárom típusnál azonos módon, a kereszt tetejére szerkesztett gömb forgó órabeosztása érzékeltette, amely egy rögzített mutató mögött forgott. Ezen az általános típuson kívül koronát vagy madárfészket is utánozhatott a számgyürü, ebben az esetben is álló nyulacska vagy az anyamadár csőre mutatta az időt. Az óragömb rögzítését sok esetben egy esztergált balluszterrel vagy kis csavarral oldották meg.

Sajnos, személyesen tanulmányozni a restaurált tárgyon kívül csak az Esterházy gyűjtemény másik keresztóráját tudtam (E. 63. 1. ltm), amely 1600 körül, Augsburgban készült. Mesterjele: cimerpajzsban J. F. betűk. Összevetésük érdekes volt, különbségük a közölt szerkezeti és formai ismeretek alapján is szembetűnő. A restaurált példány a felsorolt harmadik típusba tartozik, mig a másik a II. csoportot képviseli.

Az általam restaurált Crucifix óra korát, szerkezeti megoldását, formáját és diszitményeit a szakirodalomban fellelhető leírások és fotók alapján, a következő módon igyekeztem meghatározni:

Ismerve a mestert: Isaac EBHERT

és a készítés helyét: PRESBURG = Pozsony német neve. Utánanéztem mind a pozsonyi órások történetével kapcsolatos adatoknak, mind az órásmesterek életrajzával foglalkozó szakirodalmi kiadványoknak, hogy a tárgy készítésének legközelebbi körülményeit megismerjem. .Sajnos ilyen nevű mesterről a szűkös anyag nem tesz említést. Ez talán még érthetőb>- bé válik, ha tudjuk, hogy az órások önálló céhe csak a XVIII. század elején alakul meg, bár már korábban, 1546 óta a lakatosok és puskamüvesek közös céhében egy testületet alkottak.

69