Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása
szűrőpapírt, négy-öt napig lepréselt állapotban szárítottam. A munka egyes fázisait váltogatva végeztem, amint lehetőség nyílott rá. Tekintve, hogy igen nagy tömegről volt szó, a munka megszervezésének apró részletei mintegy 5-10 nap után alakultak ki véglegesen. Tapasztalatom szerint már két személy is kevesebb, mint feleannyi idő alatt elvégezheti a munkát, mint egy: az egyes folyamatokat össze lehet hangolni: "kánonszerü- en" indítani egymás után. Most azonban egyedül végezve a munkát, nagyon lassan haladhattam. A fehérítés és mosás ellenére az alsó sarokterületeken jórészt megmaradt a forgatásból, lapozásból adódó humán-szennyeződés, amit csak nagyon erélyes oldószer kezelés enyhíthet, pl, dimetil-formamid és alkohol 1: 1 keveréke. Véleményem szerint a használatból eredő szennyeződésnek ez a fajtája nem idegen a tárgytól, és ezért inkább csak esztétikailag kellemetlen, de nem feltétlenül eltávolitandó. Ezt esetenként kell mérlegelni. Az első és utolsó ivek néhány darabjában a laphajtások annyira gyengék voltak, hogy a nedves kezelés alatt a két oldal szétuszott. Ismeretes, hogy a merített papírokat a 18. századig felületileg enyvezték. A papír elhasználódása következtében a mechanikailag rongálódott, bolyhosodott felületről áztatáskor ez az enyvezés leoldódhat, ezért pótolni kell. A papirfelület megerősítésére, impregnálására szükség szerint Glutolin TT márkájú olasz tapétaragasztó (karboxi-metilcellulóz) 0, 5% oldatával ecseteltem a papirt. A papír restaurálása üveg felületű átvilágitóasztalon folyt. Erre kijelöltem a lapméretet és az ivhajtást, hogy a nagyobb hiányok pótlása kényelmesen haladhasson. Hagyományos módon a szakadásokat Glutofix ill. Tylose márkájú metilcellulóz 2, 5%-os vizes oldatával ragasztottam, az élben, "merőlegesen" történt szakadásokat a müncheni Oskar Wangerow cég által gyártott Minota No. 500 tipusu japánfátyollal kasíroztam le; ezek a javitócsikok 3-4 mm szélesek. A könyvtest lapjainak hiányait háromrétegű japánpapir-pótlással egészítettem ki. Az OW. No. 516-os tipusu japánpapirból átrajzolással a hiánynál kissé szélesebb pótlást téptem, igy az eredeti papírra átlagosan 1 mm szélességben fekszik rá. Ragasztókeveréket készítettem, amelynek összetétele: 1 rész metilcellulóz 3 s% aq. 0,5 rész Planatol superior BB (PVAc vizes diszp.) kb. 1 s7o TÍO2 fedő töltőanyagként, kb. 0, 5 s7o umbra földfesték, a titán-dioxid fehérségének megtörésére, 300 ml-re 5-6 csepp 5% alk. Nipagin (oxi-benzoésav-metilészter) fungicid és tartósító. A Nipagin, melyet a gyógyszervegyészetben is használnak, tartósabb hatású, mint a konzerválásban gyakran alkalmazott Sterogenol (cetil-pirimi- dinium-bromid), melynek bomlékony hatócsoportja quaterner ammónia. A fenti ragasztókeveréket elkészítettem földfesték nélkül is, és ehhez annyit adagoltam a színezettből, amennyi a megfelelő kiegészit-szinhez elegendő volt. A ragasztóval a No. 516-os papírból tépett kiegészítés mindkét oldalát lekasiroztam No. 500-as japánfátyollal. A három réteg a 48
