Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása

8. Munkamenet

a/ Szétszedés. A könyvrestaurálásnál elkerülhetetlen, hogy a tárgyat szétbontsuk. Az egyes alkotóelemeket csak különválasztva kezelhetjük. A meglazult fűzés vagy kötés csak abban az esetben erősíthető meg, ha a teljes fűzést, illetve kötést megismételjük. Ez alól csak tisztitás-konzerválás- nál lehet kivétel; ha a kötés nem szorul restaurálásra.

A szétbontást az eló'zékek leválasztásával kezdtem. Először mechanikus utón, szikével, apró spatulával igyekeztem megbontani a kiszáradt és elöregedett enyves keményitő kasirozást, de eredménytelenül. Elkerülhetetlen volt a vegyi beavatkozás. A keményitő kikötött állapotban nem oldódik vízben, csak bizonyos enzimek bontják. ^

Alfa-amiláz sós vizes oldatával nedvesítettem az előzékpapirokat;

10-15 perces áztatás után már óvatosan le lehetett választani a papirré- teget.

A következő oldatot használtam 35-40°C-on:

500 ml desztillált viz

1 g alfa-amiláz ("diasztáz")

1, 5 g NaCl (pH 6, 9-7, 0)

A nedvesítés előtt a papíron lévő tinta-irást és bélyegzőnyomatot az MRMK-ban kidolgozott MMA-BMA-AN kopolimer aceton-toluol keverékében készült 27o-os oldatával levédtem. A szétbontás során mindkét előzéklap alól ellen kasirozás-lap és két-két takarócsik került elő.

A következő lépésben mechanikusan lefejtettem a bőrboritást a táblákról. Az enyves ragasztás oldására nem volt szükség, csak a gerincfelületeken, ahol a bőr és a könyvtest közé lehetett ecsettel vinni az enyvoldó folyadékot, melynek összetétele:

50 ml bórsavval savanyított desztillált viz (pH 5, 0)

50 ml t - butanol 10 g karbamid (urea)

Ezzel választottam le a táblát a gerincfelülettel összekapcsolódó, erősítő pergamenlapocskákat is. E pergamendarabok valamely régebbi könyvből, vagy levélből származhatnak; négy darabkán Írás nyoma: fekete és vörös festékmaradványok voltak.

A következő lépésben a táblákat emeltem le a zsinegbordákról, melyek vége a táblába fúrt lyukba volt bujtatva ill. rögzítve. A felfűző lencérnát nem akartam újra fölhasználni, ezért vagdosásával szedtem szét izekre a könyvet. A zsinegbindek az ujrafelfüzéshez rövidek, mert füzőállványba már nem lehet befesziteni őket, ezért ezeket is, mint majdani mellékleteket tettem félre. Az ivekben található javitócsikokat és pótlásokat a papír mosása során választottam le.

b/ Az anyagvizsgálatok szükségességét indokolta, hogy megfelelő, az egyes anyagok kémiai tulajdonságait figyelembe vevő kezeléseket választhassak a munka során. Az anyagvizsgálatok egyúttal a tárgy nyersanyagainak meghatározásával annak készitéstechnikai sajátosságait is megadták.

Először az alkalmazott ragasztókat azonosítottam, hogy a ragasztásokat a szétszedésnél feloldhassam. Az előzékek (papír) ragasztására enyves keményítőt alkalmaztak. Kaparékot vettem az előzék felhajtható, levált része alól, a bőrbehajtás felületéről, és a tábláról, ahol a ragasztó marad13