Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása
zodése. Az ivhajtásokban por, bó'rtörmelék, rovarvázak, rágcsálók, magvak, növénymaradványok, néhány préselt virág, levél és pávatoll is előfordult. A papiros enyhén sárgult, barnult, gyakoriak voltak az un. vizfoltok (melyek a nedvesség migrálása révén felhalmozódott, porból származó vashidroxid termékei), tintamarások és zsir- ill. viaszfoltok. A könyvben sok lapszélen csersavas tintával kézírás fordul elő. Kék alizarintinta jelzet csak az első előzéktükrön található. Szintén itt van egy pecsét, illetve az első Ívben egy hosszú bélyegző. A helytelen első fehéritési módszer miatt az első előzéktükör tintairásait tönkretettem, ezeket csak részben sikerült "előhívnom" csersavas kezeléssel. Az első és utolsó iv ujrafüzésekor beragasztott javitócsikokat és "alátéteket" eltávolítottam. A felületileg enyvezett papírok tartása nagyon változó volt. A bordák közötti sávban alkalmazott pergamen-lapok, melyek a könyvtest és a tábla szoros kapcsolatát biztosították borítás előtt, jó állapotban maradtak, bár közülük három szál dt, illetve hiányos. Átvilágítással készült fényképükön jól láthatók az egykori Írás nyomai. A két csucsöltés (fitzbund) és a bordák közötti mezőket lenvászon csikókkal kasírozták le; ezek nagyon lazák, kopottak, töredezettek és hiányosak voltak. Az oromszegés (kapitális) az idők folyamán elkallódott, kiszakadt. Egykori meglétéről, illetve arról, hogy a kornak megfelelően bevarrott volt, az ivhajtásban fejnél és lábnál az egykori oromszegő öltéshelyei tanúskodnak. Mivel a táblán a boritóbőr alatt kiterített zsinegvéget ill. ennek maradványát sem találtam, ezért munkám során bőrcsikra varrva rekonstruáltam. Analógiák alapján nyers és kék szinü lencérnával, váltott öltéssel képzelhetjük el. Fatáblák. A mechanikai rongálódások részben vetemedést, részben kitöredezést jelentenek. Mindkét tábla kagylósán, kifelé vetemedett, az arctábla erősebben. Utóbbi a gerinc felé eső harmadánál a lábtól kiindulva 12 cm hosszan elrepedt, de nem tört el. Gerinc felőli hosszoldalán teljes hosszában letöredezett egy átlagosan 5-6 mm-es sáv. A háttábla egyes szakaszain a teljes táblaszélesség megmaradt, igy a pontos táblaméret az arctáblán is kiegészíthető. Magasságban a táblák gyakorlatilag épek. Minden sarok sérült, hiányos, de az arctábla hosszmetszés felé eső két sarka csak olyan mértékben, hogy a sarokkiképzés formája biztosan rekonstruálható. A kitöredezéseket a mechanikai igénybevétel mellett nagyrészt a farontó rovarok kártevése okozta. Mindkét fatábla igen sok helyren, nagy területeken szenvedett rovarkárt. A kirepülő nyílások vagy szabályos kör alakúak vagy enyhén oválisak; utóbbiak a tábla síkjára nem derékszögben kifutó járatoknál fordulnak elő. A nyilásátmérők erős szórást mutatnak 0. 8 - 1,8 mm között. A táblában előforduló bábokat nem tudtam meghatározni, ezeket, valamint az alább jellemzett rágcsálókat ill. imágótöredé- keket a fényképmellékletben mutatom be. Háromféle ürülék ill. rágcsáló fordult elő: 1. Két végén egyenesen, merőleges síkkal lezárt, tonna alakú, ami pl. cincérfélékre vall; 41
