Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Egyéb fémtárgyak restaurálása - Takáts Sándorné: XIX. századi kovácsoltvas zár restaurálása
Az újkori vasanyag klasszikus korróziójára jellemző, hogy az un. reve három különböző vas-oxidból épül fel. Amennyiben ez a revésedett vas- anyag szabadtéri körülmények közé kerül, un. atmoszferikus korrózió lejátszódása során további vasvegyületek keletkeznek. ® A vázolt jelenség játszódott le valószinüleg a zár esetében is, mivel hosszabb ideig a szabadban használták. A korróziós terméket megvizsgáltuk és a három vegyértékű vasat cseppanalitikai módszerrel kimutattuk. 4 A leromlott rétegben más anyagok is előfordulhatnak, amelyek közül a legagresszivebb a klór, ezért öt helyről vett minta alapján a korróziós szemcséket Cl -ra is vizsgáltuk. Az eredmény negativ volt. 5 3. Történeti leírás A záron semmiféle mesterjegy nem volt, ezért datálása csak történeti adatok, valamint a rajta levő diszitőelemek alapján volt lehetséges.® A Szentes, Sima Ferenc u, 6, számú épület történetéről tudjuk, hogy előbb a Csurai, majd a Bubla család tulajdonát képezte, jelenleg pedig Városi Szociális Otthon. A Csurai család 1868-ban vette meg a házat, és boltos, valamint kalapos mesterséget folytatott benne. A zár ekkor az L alakú épület utcára nyíló tornácának bejárati ajtaján volt. Közben a házon átalakítások történtek. Ennek során a kis szobaajtóra került át. Itt találták meg a bontás alkalmával a muzeum munkatársai. E zártípus használata a városias, polgáriasult életmódot folytató néprétegre volt jellemző. ^ így élt a korábbi tulajdonos Csurai család is, érthető tehát, hogy az általuk használt épület ajtaján a népi építészetben egyébként ritkán használatos zártípust alkalmaztak. A történeti adatokból következik, hogy a zár az 1830-as évek körül keletkezhetett. Készítőjének személyét nem ismerjük és kérdéses, hogy vajon egyáltalán kiderithető-e, hiszen a zárat Ugyanúgy vásárolhatták vándormestertől, esetleg külfölditől, mint ahogyan Szentesen is készülhetett. Erre az időre (XVIII-XIX. sz. ) a kovács és a lakatos mesterség már különvált. A zár részelemeit még kovácsolással készítették, ám a tárgy maga önálló lakatos munka. 8 A vas megmunkálásának különféle speciális területei már a kis műhelyekben is igen magas szintre emelkedtek. Vonatkozik ez az öntés műveleteire is.® Emiatt vált lehetségessé, hogy a kilincsgomb bordázott felületű tömör részét egy darabból, feltehetően homokformában öntsék ki. A zár kulcspajzsa stílusában az empire jelleget hordja magán, 1® miközben a zárboritékot átfedő pánt két levélmintája és e pánt közepén elhelyezkedő rozetta még XVI. Lajos korának stílusára utal.11 Az empire stilus jellegzetes jegyei (az építészet formavilágából átvett geometrikus formák) a zárfenéklemez vésetén és a kulcspajzson, valamint a kilincsgombon találhatók meg. Mivel az empire stilus jó ideig tovább viszi XVI. Lajos kora stílusának néhány elemét1® és mert az ilyen tipusu tárgyak magyarországi fel- használása, illetve keletkezése az 1820-30-as évekre tehető, ez bizonyítja, hogy a tárgy valóban a megadott időpont körül keletkezhetett. 170
