Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fémből készült edények restaurálása - Újszászy Ágnes: XVII. századi ón keresztelőkancsó restaurálása
Wroclaw (Breslau, Boroszló) városjegye, ami egyben az ott lakó ónöntók céhjegye is volt. A W alatt dupla konturu pajzstöredékben P és B betűket lehet látni. Ugyanezt a pajzsformát ugyanilyen betüelrendezésben (középen egy oroszlánnal, amely itt teljesen lekopott) szintén megtaláltam az ónjegy- könyvben, amely azt az 1640-tól Wroclawban dolgozó Paul Barth mesterjegyével azonosították. A harmadik jelzés a fül alján lévő cimerpajzsban található. Ennek a céh jóváhagyó pecsétjének kellene lennie, azonban erősen rongált állapota miatt - és ezen a konzerválás sem javított - én azonosítani nem tudtam. (2. ábra) A jelzésekről A kor ónöntói mérgező ólommal ötvözték az ónt, és a céh volt az a "társadalmi ellenőr", amely a vegyitési arányok előírásával és ellenőrzésével garantálta az edények "ártalmatlan" voltát. Az óntárgyakon, az idők folyamán, háromféle jelzés vált elfogadottá:- először is a mester jegy: ebből lehetett megtudni, hogy ki a tárgy készítője (a bélyegek általában a mesterek névbetüit, mesterré válásuk dátumát adták meg);- másodszor: a város, illetve a céh jegye (ez a város kiirt neve vagy címerének ábrázolása is lehetett);- harmadszor: a céh különféle bélyegekkel jelezte az ellenőrző vizsgálat megtörténtét, de nemritkán a többféle finomsági fokot is. A jelzések használatában a céhek más-más módon jártaik el. Előfordul, hogy a formakészitó jegye is szerepel, de alkalmanként a megrendelő is szereti feltüntetni a nevét. (Esetünkben a tárgyon lévő vésett koszorúban a tulajdonos neve, azaz J, B és G betűkből álló monogramja és a vásárlás évszáma - 1655 - található.) Az óntárgy meghatározása általában az ónjegyek ismeretében is elég bonyolult. A diszitésekról Az ónedények díszítésének Közép-Európában két fó módját ismerjük: a ritkábban alkalmazott domborműves negativformában való öntést, valamint 136
