Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fegyverek restaurálása - Sterbenz György: Egy XIX. századi bányászbárd restaurálása : kivonat
A XVIII-XIX. században készült bányászbárdok rendkívül díszesek, ezüstözöttek és aranyozottak, A bánvászbárd viselete hazánkban ismeretlen volt, így a múzeumunk ban őrzött selmeci bárd egyik legbecsesebb tárgyi emlékünk. A tárgy állapota restaurálás előtt A bányászbárd három fő részből: a bárd fejéből, nyélből és a nyelet lezáró lábból áll. Legszembetűnőbb hiányossága a nyél felső végét díszítő drágakő (a feljegyzések szerint sötét szinü ametiszt kő; erre utalt a korabeli ragasztóban talált kb. fél mm3 nagyságú kis kődarab is) hiánya volt. A bárd feje mozgott, ezt a fanyél összeszáradása és a kőfoglalat rögzítését szolgáló vascsavarok elkorrodálása eredményezte. A tárgy fémrészei (a vizsgálatok alapján óntartalmu sárgaréz) szennyezettek, kis mértékben korrodáltak voltak. A nyél hossztengelyével párhuzamosan futó stilizált levélmintázat rögzítésére szolgáló 3 db félgömb fejű diszszög, az oldaldiszitésből pedig 1 db diszszög hiányzott. A nyelet záró láb mozgott, a bárd éle el volt görbülve. /XXIII. t. 1-2 . / A tárgy restaurálása 1. A bányászbárd bontása A lejáró részeket, a kőfoglalatot, a fejet és a lábat eltávolítottam a fanyéltől, és önálló fémtárgyként tisztítottam őket. A nyélen található egyéb díszítések mechanikus felerősítésének megbontását nem találtam célszerűnek, mert ez veszélyeztette volna a műtárgy állagát. 2. A bányászbárd éleinek kiegyengetése nyomással, puhafa készülékben történt. 3. A nyél diszszögeinek kiegészítése A hiányok pótlására 4 db disz-szegfejet készítettem, amelyeket ragasztással (IS 12 ragasztó), szegrész nélkül rögzítettem a következő meggondolások miatt:- a régi szeghelyek nem tartanának megbízhatóan;- a pótlás igy megkülönböztethető az eredetitől;- a szegfejek könnyen elkészíthetők. A szegfejek kialakításához a következő szerszámot készitetteir; Id.köv. old.). A szerszám készítésének menete: Szénacél rúdból lefürészeltem egy 15 mm-es szeletet, két homloklapját egymással párhuzamos síkba reszeltem, majd az acélpogácsát gázlángon megtüzesitettem. Megfelelő méretű csapágygolyóval és egy szegecsfejezővel három mélyedést készítettem. A pogácsát tovább hevitettem az edzési hőmérsékletre, majd hideg vízben leedzettem. Az igy elkészített alsó részből egy uj, megfelelő méretű csapágygolyóból és egy szegecsfejezőből álló "készülékben", amelyhez három, különböző vastagságú, csavaralátétből kialakított ránctartó gyűrű is tartozott, "mélyhuzással" készítettem el a szegfejeket..t. 3 ., 132
