Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fegyverek restaurálása - Nádas Egon: Egy XVII. századi török díszszablya restaurálása : kivonat
A bevonást 20%-os csersawal történő passziválás előzte meg. Konzerválószernek a kivánalmaknak megfelelő, jól bevált Paraloid B72-t választottam. Az ac<-+on és toluol keverékében oldott műanyagot több rétegben, ecseteléssel vittem fel a tárgyra. A famaradványok konzervalása A lándzsa fanyeléből, szerves anyag lévén, csak a köpüben, a fémmel érintkezve maradt meg egy kevés. A faanyag lágy korhadást szenvedett. A fémtisztitásriál alkalmazott foszforsavas kezelés hatására megtisztult, sőt megerősödött. Levédésére Bedacryl toluolos oldatát alkalmaztam. Kiegészítés A tárgy hiányzó része - a hegy kivételével - egyértelműen kiszerkeszthető volt a meglévő részek alapján. Először a hiányzó részhez plasztilinágy alapot készítettem, ezt celofánnal béleltem, majd műanyaggal beöntöttem. A kiegészítéshez Duracrolt alkalmaztam, a kívánt szint földfesték (barna, fekete) fokozatos hozzáadásával értem el. A műanyag kötése után a felesleget meleg szikével, fúrógéppel távolítottam el és alakítottam ki a tárgy végleges alakját. /XXI.t.3-4./ Nádas Egon EGY XVII. SZÁZADI TÖRÖK DISZSZABLYA RESTAURÁLÁSA (Kivonat) - RESTORATION OF A TURKISH DRESS-SABRE OF THE 17. CENTURY (Abstract) - RESTAURIERUNG EINES TÜRKISCHEN EHRENSABELS AUS DEM 17. JAHRHUNDERT (Auszug) A diszszablya (kövekkel díszített, aranyozott hüvelyben aranyberakás os penge) vásárlás utján került a múzeumba. A hüvely öt szétszedhető, egymáshoz, valamint a szablya keresztvasához - ezáltal a markolathoz - jól illeszkedő részből áll. Az öt darab méretben és formában, valamint díszítésében különbözik egymástól. A három nagyobb hüvelydarab külső oldala kőberakásos, gazdagon díszített, belső oldaluk cizellált. A két kisebb érdekessége a nagyobb darabokkal szemben, hogy díszítésük egyforma, mindkét oldalukra kiterjed, valamint hogy ezen darabok tartozékai a csatlékot biztositó karikák is. A markolatot a keresztvassal együtt szinte minden "felhasználható" helyén gazdagon díszítették kővel. A foglalatban elhelyezett kövek elrendezése sok hasonlóságot mutat. A tárgy egészére jellemző egy sugarasan kialakított forma. Egy-egy ilyen sugaras kőegyüttes középpontjában mindig 129
